Na de a kérdés, hogy mit mondunk egymásnak, mi, pszichopata diktátorok ezen a szép, január végi napon? Mit mondok én, mikor kérdőre vonnak a többiek, mit intéztem eddig, mit tervezek. Hogy holnapra szerzek egy országot? Mondjuk az egyszarvúak országát, ne lehessen már konkrét néphez kötni. Hogyan? Nyilván mondok jó kis kortesbeszédeket, meg szerzek majd karizmát. Minek? Figyelj már! Nem bírom majd a terhelést, rámegyek a gyógyszerekre, szép lassan átszivárog a folklórba is, hogy kész vagyok folyamatosan, de az se baj, majd könnyítünk a piáláson, hiszen az a cél, hogy egyre többen legyenek tompák, részegek. Mert a részeg egyszarvúnak még az egyszerű folklór is túl sok.
És akkor a vonatkozó kocsmában elkiabálnám magam, mint Chaplin a nagymonológban, hogy katonák! Jó, nincsenek már katonák, vagy alig, de hát éppen ez az! Hogy a részegek egyből katonák is, csak tudni kell, hogyan érdemes mozgósítani őket. Szóval, mondanám neki, hogy katonák! Az egyszarvúak országa végveszélyben, meg kell védenünk!
Elhinteném, hogy ha ügyesek vagyunk, itt nemcsak a kőszívű, de a kőfaszú egyszarvúnak is fiai lehetnek, hiszen ez Isten országa, Mária országa, meg Jézusé, de tényleg. Ő is egyszarvú volt. És az egyszarvúakat dicséri a golyóstoll, a számítógép, a Rubik-kocka, a hidrogénbomba, a rögzített árfolyamot meg az orális szexet is az egyszarvúak csinálhatták először. »Ti, selymes szőrű egyszarvúak, akikkel eddig mindenki csak kicseszett...« – nyerném el a bizalmukat.
Mondjam, hogy »nézzétek!, ott osztják a rezsicsökkentést? Szaladjatok, rohanjatok, csináljatok vele szelfiket? Nézzétek, én nem loptam egyáltalán, nem is fogok, és társam lesz a tisztességességben ez a keménykalap, meg ez a sétabot.« Oké, hát előbb-utóbb megnyílnak majd a táborok... De aki rendes egyszarvú, annak nem kell majd félnie. Hát olyan nagy dolog az? Az a főnév, hogy szabadság? Nagyobb, mint az a másik? Hogy: vagy. Hogy: élsz. Hogy: élhetsz – ez a »feltételes létige?«
Most ismered azt a viccet, vagy nem? Melyiket? Három pszichopata megy a sivatagban, az egyiken keménykalap, a másiknál sétabot, a harmadik én vagyok.Megyünk a nép felé, mert a népnek pszichopatákra van szüksége. Szüksége van pszichopatákra. Csak az a baj, hogy a pszichopatáknak meg népre van szükségük. És az a nép – az is én vagyok.”
