Ám az igazi csoda a csurgói kocsmában esett. Ott érkezésük előtt épp bősz verekedés és dulakodás zajlott, de amint átadták a Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya képével ellátott érmét, lecsillapodtak a kedélyek – olvassuk.
Azért pár pillanatra csukjuk be most a szemünket, és képzeljünk el egy somogyi kiskocsmát. Gondoljuk végig, mi lehetett a békétlenség oka. Talán meleg volt a sör. Langyos és habtalan sörök nagy bajok okozói lehetnek, ugyanúgy, mint a hideg vörösborok vagy a jégbe hűtött ágyas pálinkák. Tán a buborék volt kevés a szódában, vagy egyáltalán nem is volt szóda, ami a korábban nyilazó, mostanság inkább fröccsöző magyaroknak kardinális kérdés. Fröccsel jól ki lehet húzni a délutánt, ha a poharunk teli. Lehet, hogy asszonynép miatt tört ki a perpatvar, vagy ami ennél is valószínűbb, politikai purparlé kavarta fel a kedélyeket, amilyen bolond nép lettünk.
De megérkezett a két jámbor zarándok, felmutatta a csodatévő érmét, erre megálltak a levegőben az ütésre lendülő karok, megdermedt a bunyóhoz kiszakított székláb, a pultos kezdhette visszapakolni a törés-zúzás elől biztonságba helyezett drága szeszeket.
Rend lett azon nyomban.
Szászfalvi László, Csurgó kereszténydemokrata országgyűlési képviselője helyében én rögvest törvénymódosítást kezdeményeznék, miszerint a csodatévő érmét vezessék be, s nyilvánítsák államérdekké, persze ezzel együtt azért ne titkosítsák rögtön nyolcvan vagy száz évre, ahogy azt ilyenkor szokták.
Az érmében rejlő lehetőségek tárháza végtelen. Felmutathatnák földárveréseken, s egyből az nyerné meg a földet, aki valóban megműveli, nem pedig az, aki zsíros állami megrendelésekből csípi le a rávalót. Kövér László nem űzné ki az RTL klubosokat egy nyilvános sajtótájékoztatóról, hanem éppenséggel meghívná oda őket, hisz úgy a normális. A tanárok maguk választhatnák meg, milyen tankönyvekből tanítanak. Visszaállnának a kicsinált magánnyugdíjpénztárak. A kéményseprők kéményt seperhetnének. Zsiga Marcell negyvenhétezer forintot keresne havonta, az ápolónők meg annyit, mint ő most. A „mutyi” szóról azt se tudnánk, eszik-e vagy isszák, de ha mégis tippelnünk kéne, akkor hallatán leginkább egy matyó édességre szavaznánk.
Mi magyarok pedig az „élés”, és nem a „túlélés” mesterei lennénk.
Isteni csoda lenne, az egyszer biztos.
