galéria megtekintése

A csodatévő érme

9 komment


Doros Judit

Két lovas zarándok, név szerint Chemez Farkas és Béres Sándor jó három hét alatt végiglovagolta az ország déli határvidékét Kübekházától Felsőszölnökig, s csodatévő érméket adott át az ott élőknek, ekképpen is megvédve őket leselkedő veszélytől, bajtól, háborútól.

A Somogyi Hírlap tudósítása szerint ahol megálltak, ott érdeklődő emberek fogadták őket, s útjuk során maguk is sok apró csodával találkoztak. Egy plébánossal például, aki épp érkezésük előtt néhány órával veszítette el saját csodatévő érméjét, így neki mindjárt adhattak is egy másikat. Képzeljük el, mi lett volna, ha az egyházi méltóság napokig kénytelen varázserő nélkül meglenni, jobb az ilyesmibe bele se gondolni.

Azt is kisebb csodának tartották az utazók, hogy nem esett a novem­beri eső, hanem végig napsütésben lovagoltak. Ez esetben az érme hatása túlterjedt a somogyi dombvidéken, hisz nálunk, itt fent északon is ragyogott a nap, sutba hát minden légáramlattal, ciklonnal, fronttal meg hasonló szőrszálhasogató tudományossággal.

 

Ám az igazi csoda a csurgói kocsmában esett. Ott érkezésük előtt épp bősz verekedés és dulakodás zajlott, de amint átadták a Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya képével ellátott érmét, lecsillapodtak a kedélyek – olvassuk.

Azért pár pillanatra csukjuk be most a szemünket, és képzeljünk el egy somogyi kiskocsmát. Gondoljuk végig, mi lehetett a békétlenség oka. Talán meleg volt a sör. Langyos és habtalan sörök nagy bajok okozói lehetnek, ugyanúgy, mint a hideg vörösborok vagy a jégbe hűtött ágyas pálinkák. Tán a buborék volt kevés a szódában, vagy egyáltalán nem is volt szóda, ami a korábban nyilazó, mostanság inkább fröccsöző magyaroknak kardinális kérdés. Fröccsel jól ki lehet húzni a délutánt, ha a poharunk teli. Lehet, hogy asszonynép miatt tört ki a perpatvar, vagy ami ennél is valószínűbb, politikai purparlé kavarta fel a kedélyeket, amilyen bolond nép lettünk.

De megérkezett a két jámbor zarándok, felmutatta a csodatévő érmét, erre megálltak a levegőben az ütésre lendülő karok, megdermedt a bunyóhoz kiszakított székláb, a pultos kezdhette visszapakolni a törés-zúzás elől biztonságba helyezett drága szeszeket.

Rend lett azon nyomban.

Szászfalvi László, Csurgó kereszténydemokrata országgyűlési képviselője helyében én rögvest törvénymódosítást kezdeményeznék, miszerint a csodatévő érmét vezessék be, s nyilvánítsák államérdekké, persze ezzel együtt azért ne titkosítsák rögtön nyolcvan vagy száz évre, ahogy azt ilyenkor szokták.

Az érmében rejlő lehetőségek tárháza végtelen. Felmutathatnák földárveréseken, s egyből az nyerné meg a földet, aki valóban megműveli, nem pedig az, aki zsíros állami megrendelésekből csípi le a rávalót. Kövér László nem űzné ki az RTL klubosokat egy nyilvános sajtótájékoztatóról, hanem éppenséggel meghívná oda őket, hisz úgy a normális. A tanárok maguk választhatnák meg, milyen tankönyvekből tanítanak. Visszaállnának a kicsinált magánnyugdíjpénztárak. A kéményseprők kéményt seperhetnének. Zsiga Marcell negyvenhétezer forintot keresne havonta, az ápolónők meg annyit, mint ő most. A „mutyi” szóról azt se tudnánk, eszik-e vagy isszák, de ha mégis tippelnünk kéne, akkor hallatán leginkább egy matyó édességre szavaznánk.

Mi magyarok pedig az „élés”, és nem a „túlélés” mesterei lennénk.

Isteni csoda lenne, az egyszer ­biztos.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.