A projekt mint a szervezeti cselekvés egysége általános lett a hazai civil szervezetek esetében is. A külföldi és hazai donorszervezetek manapság már ritkán adnak normatív támogatást, inkább projektalapon, azaz egy konkrét feladatra biztosítanak forrásokat. Ez a gondolkodás, eljárás azonban azok sajátja, akik a nem materiális kapitalizmus szellemi munkásai. A projektben megvalósított tevékenységek – mint a pályázás, a támogatók felkutatása, toborzása, házalás a szponzoroknál, kapcsolattartás a sajtóval – jellegüket tekintve nagymértékben hasonlítanak a forprofit szférában végzett munkára. Ennek eredményeként a nem materiális kapitalizmus szellemi munkásainak nem is okoz óriási gondot, hogy az említett szférák között és térben is változtassák pozíciójukat. Mindezt megkönnyíti az említett puha kompetenciák általánossága, amelyek végeredményben az egyéni kulturális tőke függvényei, tehát döntő részben a közoktatáson kívülről, a családi szocializáció során megszerezhetők (lásd: Jelentés a magyar közoktatásról, 2010).
Ami hasznosnak bizonyult a globális civil társadalom koordinációja vagy a már elkötelezett egyének mozgósítása esetében, az nem feltétlenül alkalmas arra, hogy részvételi lehetőséget biztosítson azoknak is, akik nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a projektalapú munkához, cselekvéshez szükségesek. Azok az emberek, akik kiesnek ebből a tudásból, akiknek idegen a projektlétezés, nem lehetnek az alanyai a projektalapon működő civil vagy baloldali politikai tevékenységnek, csak a tárgyai. Ők tehát aligha lehetnek önálló kezdeményezői az összetett programoknak, de lehetséges olyan szolgáltatás létrehozása, amely végső soron az ő érdekükben jön létre. A projekt jellegéből adódóan azonban csak meghatározott, rövid időre. Olyan ez, mint az átalakító műsorok: a hétköznapi családanyából a fodrász, a stylist, a kozmetikus magabiztos, vonzó nőt farag. Arról persze már nem esik szó, hogy mi lesz a műsor tárgyával, miután elmúlnak a bókok, megszokottá válik a három szett ruha, és kimegy a frizurából a lakk.
A kívülről végzett érdekvédelmi, ügyképviseleti tevékenység jellegéből ráadásul az is következik, hogy azon csoportok tagjait érheti el, akik kiszolgáltatottságuk miatt könnyebben elfogadják a kívülről-felülről jövő segítséget, valamint az „utcáról” is felismerhetők, tehát elérhetők azok számára is, akik egyébként nincsenek beágyazódva a (materialista) munka világába. Nem véletlen, hogy az érdekvédelmi tevékenységet végző baloldali civil szervezetek a hajléktalanokat, romákat, prostituáltakat célozzák meg. Ez természetesen önmagában nem is probléma, hiszen a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak Magyarországon. Ennek a fajta politizálásnak azonban megvannak a korlátai, hiszen a fentebb jelzett okok miatt nem képes bevonni a marginalizált társadalmi célcsoportokon és a magas kulturális tőkével rendelkező cselekvőkön kívül másokat.
Közbevethető, hogy a kompetenciafejlesztés révén a kognitív kapitalizmuson kívül lévők, azaz a hagyományos értelemben vett munkásság és a kreatív iparágakon kívüli szolgáltató szektorban dolgozók is elsajátíthatnák a fentebb jelzett képességeket. Azonban a kompetenciafejlesztés is része annak a termelési átalakulásnak, amely egyes tevékenység- és életformákat büntet, ellehetetlenít. Ezek a határozatlan munkaszerződéssel, teljes munkaidőben végzett munkához kapcsolódnak, ezeket az életformákat éppen a politikai baloldalnak kellene megvédenie. Az osztály alatti rétegek (underclass) és a magas kulturális tőkével rendelkező felső középosztályiak koalíciójában nem marad igazán hely a bérből élő középosztálynak. Az azonosulást az sem teszi lehetővé, ahogyan a társadalmi problémákat keretezik a szóban forgó civil szervezetek. Az underclass mint hivatkozási pont ugyanis elriasztja a lecsúszástól rettegő középosztályt, nem akar és nem tud közösséget vállalni hajléktalanokkal, a mélyszegénységben élőkkel.
A mindenkori kormánnyal is konfliktust vállaló érdekvédő és őrkutya civil szervezetek fontos munkát végeztek az elmúlt évtizedekben, és minden bizonnyal még nagyobb feladat hárul rájuk az elkövetkező időszakban. Bár a civilek többségének nincs direkt politikai ambíciója, ők még közvetetten sem lehetnek egy olyan politikai otthon letéteményesei, amelyben széles középosztályi rétegek kényelemben, biztonságban érezhetik magukat. Sokkal lényegesebb az, hogy továbbra is ellássák őrkutya és jogvédő funkciójukat, szélesítsék a társadalmi nyilvánosságot.
Általános jelenség a demokratikus rendszerekben, hogy – talán csak a radikális pártok kivételével – csökken a politikai pártok társadalmi beágyazottsága, de még mindig a legfontosabb intézményesített politikai szereplői a képviseleti demokráciáknak. Nem pótolhatók tehát civil szervezetekkel,még ha ezek forrásai lehetnek is a személyi frissítésnek. Ami tehát a magyar középrétegek bevonása szempontjából a legfontosabb, az az ügyképviselet és reprezentáció egysége – kívülről érkező érdekképviseleten és identitáspolitikán ugyanis nem nyugodhat választási győzelem. Rájuk irányulhat a projekt-civil politikai cselekvés, de ők így nem lesznek cselekvők. Ebből pedig nem lehet valódi politikai részvétel.
A szerző politológus, mozgalomkutató.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
