|
– Hát így állunk?!… Jó, akkor négy év múlva nemcsak azt fogjuk megválasztatni, hogy ki alakíthat kormányt, hanem azt is, ki alakíthat ellenzéket!
Marabu |
Visszás, amikor a 2010-es összeomlás előidézésében közreműködők kelnek ki a fésületlen vélemények hallatán, ahogy például Kuncze Gábor a hétfői tüntetést követően az Egyenes beszédben. Rauschenberger Péter Arccal a sárban című cikkében (Beszélő online, 2013. október 2.) részletesen leírta, hogy 2010 előtt milyen politikai döntések vezettek oda, hogy az állampolgárok elsöprő hányada megcsömörlött a politikától. Az állampolgár érzékeny lény, és cinikus döntésekkel, a választások előtt a költségvetési adatok elhazudásával, a tüntető gazdák traktorainak a városból való kitiltásával, a dolgozó középosztály adósságspirálba taszításával, a fiatalok jövőjének folyamatos felélésével, a munkanélküliek elszegényedését okozó politikával el lehet érni, hogy az állampolgárok úgy érezzék, hogy ez az állam nem az ő államuk. És innentől egy gátlástalan, útonálló kormány, mint amilyen a 2010 utáni, könnyűszerrel rombolja le a köztársaság intézményeit. Azok a politikusok, akikből ennek a belátásnak még a csírája is hiányzik, jó lenne, ha picit több alázattal, a kor és a világ megértésének őszinte szándékával beszélnének.
De az új politikai nemzedék is fordítva ül a lovon, ha nem tud mit kezdeni a spontán megnyilvánuló dühvel. Emlékszem még, amikor a Milla tüntetéseit alázták szét. Akkor blogoltam arról, hogy „szerintem az lenne a konstruktív, ha a sok civil, álcivil, újságíró, az elmúlt években tündöklő és bukó percmegfejtő leszállna a lóról, és örülne mindennek, ami mozog, ami tevékenység, ami aktivitás, ami hozzátesz a társadalom változásához. Az a baja az országnak, hogy mindenki meg akarja mondani, de nagyon, csak közben sikítófrászt kap attól, ha valaki más alkot, tesz, apró köveket egymásra, és esetleg nem pont úgy, ahogy ő elképzelte.”
Azok, akik szerint ezek a tüntetések átgondolatlanok, és össze kéne őket valakinek fogni és egy irányba terelni, azok, akik szerint a tüntetéseknek forradalmat kell kirobbantani, vagy azonnal világos útitervet, jól artikulált véleményt kell megfogalmazni, azok egyaránt félreértenek valamit. Már a kétezres évek elején kirázott a hideg attól, amikor az akkori civil-alterglob kezdeményezéseket valakik – általában a teljesítményhiány elfedésére – össze akarták fogni, és beterelni egy ernyő alá. Hogy a magyar társadalomban megerősödjön a civil nyomásgyakorlás, ahhoz tiszteletben kell tudnunk tartani a független kezdeményezéseket. Kis lépésekkel, kicsi köröket létrehozni –ez talán a legfontosabb. Ebből nőhet ki tartós társadalmi identitás.
Egy picit is jól működő társadalomban rendszeresen vannak tüntetések, vannak spontán mozgalmak, melyeket nem pártok szerveznek, hanem civilek, szakszervezetek. Nem kell félni az „utcai politizálástól”, a dühös és kócos tüntetés is része a demokráciának. Sőt akkor működik egy demokrácia, ha nem lehet bármit megtenni a néppel, ha egy állam polgárai készek kimenni az utcára. És nem akarunk mindenáron a népharag spontán megnyilvánulásába forradalmat, új baloldalt, új jobboldalt, a politizálás eddig ismeretlen civil formáját stb. belelátni. Persze én annak is örülök, ha egyszer csak összeáll egy rendszerellenes társadalmi mozgalom, és elsöpri a fennálló rendszert. De akkor sem dőlök a kardomba, ha ez nem következik be. Örülök, hogy a tüntetés erejéről és lehetőségéről most tapasztalatot szerzett egy csomó ember, aki eddig távol tartotta magát a közügyektől.
Lányi Andrásnak van egy esszéje, Civil, aki nincs, 1989-ből. Amikor a Zöld Udvart szerveztem a Művészetek Völgyében, akkor egy részét kiraktam a bejárathoz a falra: „A politika ma nem hatalomgyakorlás, hanem társadalomépítés. Ehhez most nem elég a hatalmat megragadni. Az emberek képzeletét kell megragadni. Lentről indulhatunk csak el, mert itt: vagyunk.” Óriási érték, hogy vannak emberek, akik ezeket a civil kezdeményezéseket viszik. Kellenek a pártok is, pártok nélkül nincs demokrácia, kellenek a tapasztalt rendszerváltók és a dühös fiatalok is, és a civilek, akik akár vezető nélkül is képesek nyomást gyakorolni kintről, az utcáról a parlamentre. A hatalmasok ellen a népnek joga van fellázadni. Mi, politikusok pedig sértődés helyett végezzük jól a dolgunkat, s majd kevesebben lesznek, akik úgy érzik, nincs politikai képviseletük.
Minden hatalom az állampolgároké! A tiéd, négymillió szegény, a tiéd, bezárásra ítélt gimnázium, a tiéd, adófizető, aki kiakadsz a cinikus korrupcióban tocsogó hatalmi gépezettől, tiéd, vegzált hajléktalan, tiéd, rabláncon tartott közmunkás.
A közelmúlt tüntetései azt mutatják, hogy az intézményi romokon túl Magyarország valahol még demokrácia. A hatalom a tiéd,miénk,mindenkié! A civil, aki van.
A szerző a PM, A Megújuló Magyarországért Alapítvány elnöke
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
