Egyszóval velem például jó lóra tett, aki úgy döntött, a választás előtt öt perccel sokasodjanak az átadóünnepségek Budapest-szerte, mert kitartóan tudok örülni mindennek, ami kedves városom szépülését eredményezi.
Még akkor is, ha közben látom: ez az uniós pénzek hatékony elköltéséről tanúskodó építészeti megújulás egy semmivel sem élhetőbb, működőképesebb, virágzóbb településen következett be, mint amelyet az elmúlt húszév mindenért kárhoztatott Demszkyje itt hagyott nekünk.
|
A város megújítása fontos, pláne, ha elkészül – de programnak ez édeskevés
Kurucz Árpád |
Hogy egy kézreeső párhuzammal éljünk: ahogy a nyomor sem szűnt meg attól, hogy kitiltották a hajléktalanokat a láthatósági zónából, Budapest bajai sem foszlottak semmivé, csak mert helyenként friss festék került a táskás vakolat helyére.
Húsz éve tudjuk, hogy tarthatatlan Budapest jelenlegi működési formája, a huszonnégy egyforma erejű hatalmi központ, amelyet legfeljebb a pártfegyelem késztet és kényszerít együttműködésre. Így városfejlesztés helyett maximum városrészfejlesztésekről lehet szó, és lényegében gazdátlan minden, aminek a megvalósításáért vagy a fenntartásáért nem egyetlen kerület küzd.
A rendszer azonban fennmarad, mert ez a széttagoltság a rátelepült pártmocsár létérdeke: korlátlan lehetőség a pénzek útvesztőbe terelésére (gondoljunk a parkolási társaságokra), akárcsak a klientúra ilyen-olyan pozíciókhoz juttatására.
Azt gondolom tehát, hogy mielőtt a baloldali pártok végleg belegyönyörödnek a főpolgármesterjelölt-castingba, és elhitetik önmagukkal, valamint a fővárosban még mindig bizonyíthatóan létező táborukkal, hogy momentán az a legfontosabb kérdés, ki legyen Tarlós István kihívója, érdemes lenne arról is beszélniük, milyen Budapestet szeretnének látni a mai helyén mondjuk húsz év múlva.
Közigazgatási rendszerét, hivatali struktúráját, közszolgáltatásait, illetve a városfejlesztés legfontosabb kérdéseit tekintve. Nem mintha Tarlóst nem lehetne e nélkül legyőzni – valószínűleg le lehet, az április 6-i eredmények legalábbis reményt adnak rá –, hanem mert nem érdemes.
Ez a város nem bír ki újabb többciklusnyi alibizést, utcatáblacserével eltakart koncepciótlanságot, ész nélküli fejlesztgetést. Annak, aki legyőzi Tarlóst, a kétharmados parlamenti Fidesz-többségnek kell majd kitartóan és hitelt érdemlően bizonyítania, hogy van megoldás Budapest gondjára; s ha az Országgyűlés ezt mégsem támogatja a maga törvényhozó erejével, azzal csak politikai elfogultságát igazolja. Egyszóval casting nélkül persze nem lehet megúszni – de erre kell megtalálni a megfelelő embert.
