Azt mondja az egyik futballszakértőnk a köztévében, jó is, hogy Wales helyett Portugália jutott a döntőbe, mert így felértékelődik a magyar futball is, hiszen nemhogy 3-3-at játszottunk a portugálokkal, de majdnem kivertük őket, egész meccsen csak futottak az eredmény után.
Előtte nem sokkal egy másik csatornán Szendrei József, egykori válogatott kapusunk arról elmélkedik, hogy hiába a válogatott jónak mondott szereplése, ez a magyar játékosok piaci értékén egyáltalán nem látszik. A legkelendőbb játékosunkat, az Eb magyar felfedezettjét, Nagy Ádámot másfélmillió euróért vinnék, na jó, kettőért. Miközben már az Európa bajnokság előtt is másfélmillió volt a kivásárlási ára. Ezenközben egy portugál tucatfutballistáért a tízszeresét adják.
Aztán meg is magyarázza, hogy miért. A portugálok a végtelen brazil hátországgal maguk mögött elárasztják játékosaikkal a kontinenst, viszont tíz játékosukból kilenc beválik a különféle bajnokságokban, portugált venni tehát nem zsákbamacska. Ez sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint az, hogy hol végez a portugál válogatott az Eb-n. Ezzel szemben a magyar futballállomány megbízhatatlan, nem tudunk egyetlen játékost sem említeni, aki ma tényező volna európai bajnokságban, akiért a válogatott sikeres szereplése után ölnék egymást a klubok.
