Ha tavalyig a posztszocialista országok sajtószabadsága került szóba bármilyen szakmai fórumon, főleg Csehországot emlegették, amolyan szellemi oázisként. Nem alaptalanul, hiszen az ottani sajtó a rendszerváltás óta eredményesen töltötte be a „demokrácia őrkutyájának” szerepét. Beszédes példa, hogy a baloldali értékrendet képviselő Právo, valamint a konzervatív Mladá fronta Dnes napilap oknyomozó riportjai egyaránt jelentős mértékben járultak hozzá két kormányfő, a szocdem párti Stanislav Gross, majd a jobboldali Mirek Topolánek korrupciós ügyeinek leleplezéséhez, és mindkettőjük bukásához.
Aligha lehet véletlen, hogy a nyomtatott sajtó világszerte tapasztalható gyengélkedése ellenére egyik lap példányszáma sem csökkent akkoriban. Az olvasó így viszonozta az újságírók bátorságát és a kiadók viszonylagos függetlenségét.
A cseh sajtó erejére azonban ráharapott Andrej Babis milliárdos is, aki két éve politikai karrierre adta a fejét: hetvenegy regionális mutációban, félmilliós példányszámban ingyenes, színes heti magazint alapított.
