A beilleszkedésről

Németek, magyarok, zsidók, szlovákok, románok... (Csak a rend kedvéért: ez úgy hülyeség, ahogy van. Minden felsorolt egység számtalan különböző társadalmi helyzetű csoportból és egyénből áll, sokféle nyelvű, kultúrájú, foglalkozású, életmódú cigány csoport illeszkedett be társadalmi struktúrákba, munkamegosztásba az évszázadok folyamán, nagyrészt a társadalom peremén. Magyarország a Nyugat peremén, cigány csoportok Magyarország peremén.)

Itt volt ez a Magyarország a sok beilleszkedett népével, melyek képtelenek voltak kialakítani az egyenrangú népek Magyarországát, képtelenek voltak egy országban elviselni egymást úgy, hogy önmaguk maradjanak. Csupa Európába beilleszkedett nép hozta össze a százéves, a harmincéves, a megszámlálhatatlan kisebb háború, a két világháború, a jugoszláv polgárháború sok-sok tízmillió európai halottját. Beilleszkedettek deportáltak, irtottak ki beilleszkedetteket a huszadik század közepén. Dobták ki házukból, hazájukból a beilleszkedett svábokat. Szlovákiából meg a magyarokat.

Akik a Csillag erődben halálra kínoztak cigány asszonyokat és gyerekeket, sokkal szilárdabban be voltak illeszkedve a társadalomba, sokkal elfogadottabb polgárai voltak az országnak, mint azok, akiknek a megölt gyerekeit reggelente belehajigálták az erőd kútjába.

Senkit semmi alól nem akarok eleve felmenteni. Nincs nullaszázalékos egyéni és százszázalékos társadalmi felelősség. A fordítottja sincs. Nincs olyan, hogy egy beszámítható, nagykorú ember semmiről és semmit sem tehet. És olyan sincs, hogy úgy követeljenek bárkitől alkalmazkodást és beilleszkedést, mintha nem látnák, mi minden történik a beilleszkedettek világában, amihez nem lehet illeszkedni és nem is szabad.