Nyolcszáz és ezer között van a Pakisztánban évente így meggyilkolt nők száma – állítja egy másik internetes lap, de a számok elég bizonytalanok. A globális adatok is pontatlanok: ötezer és 20 ezer közöttire becsülik a „becsület halottainak” számát. Lahore-ban egy tüntető tábláján ez állt: A gyilkosságban nincs becsület.
És mégis ölnek. Főleg lányokat, akik maguk akarnak dönteni a szerelmükről, akik „megtévedtek”, és elmentek randizni egy berlini vagy kölni osztálytársukkal. Vagy éppen egy tékozló fiút lőnek le, aki a nagyvárosba ment, hogy ott meleg szerelmével élhessen.
Az előítélet, a fanatizmus mindig brutalitáshoz, terrorhoz vezet
A becsületgyilkosság nem muzulmán kiváltság, de elsősorban ebben a kultúrában létezik. Az iszlám világának szokásai sokak szerint eltalibánosodtak. A pakisztáni talibánok lőtték fejbe Malala Juszufzajt, azt az iskoláslányt is, aki kiállt azért, hogy a Szvat völgyében tanulhassanak a lányok.
Nigériában kétszáznál több lányt raboltak el az ottani tálibok, hogy ne járhassanak iskolába.
Gyűlölöm az általánosításokat, tudom, hogy a muzulmánok többsége ilyet soha nem tenne, de akkor magyarázza meg az ottani többség, miért ölik olyan könnyen szeretteiket? Miért rekedtek meg vagy tértek vissza a premodern világba, miért áldozzák fel a fiktív becsületnek a nőket? Utólag mondta ki a főimám, hogy ez iszlámellenes. Nem siette el. Valaki egyszer azt mondta nekem: ezek szegény emberek, csak a becsületük van, kizárólag azt veszíthetik el.
És hogy a közösségek által kitaszított család életképtelen, akár Nyugaton, akár a hazájukban élnek. Muszáj arról gondolkodni, hogy el kell-e viselnünk ezt a „kultúrát”. Szabad-e megengedőnek lennünk a vallási, a „civilizációs” fanatizmus eseteiben. Elfogadhatjuk-e, hogy ez az ő rendszerükben szokásos, tehát úgymond nekik jó. Nem jó! Az áldozatoknak, a társadalomnak sem jó. Felteszem, hogy a gyilkosoknak sem, valamilyen módon ők is áldozatok. Azt tapasztalom, hogy az előítélet, a fanatizmus mindig brutalitáshoz, terrorhoz vezet.
A nőkkel szembeni erőszak, a homofóbia összeegyeztethetlen a másik ember megbecsülésének ideájával. Hogyan lehet leülni tárgyalni, üzletet kötni azokkal, akik ezt a világot védelmezik, eltűrik a szent hit és erkölcs nevében? A nyugati kormányok közleményeikben a nők védelmét, a tettesek megbüntetését követelik. Miközben azokkal haverkodnak, üzletelnek, akik ezt a világot „üzemeltetik”. Mi lehet itt tenni, hogyan viselkedjünk mi?
