A magyar baloldal kilátásai a jelenlegi reménytelen légkörben nem túl rózsásak. Főleg ha azt nézzük, hogy már hosszú ideje nem tudott olyan politikát letenni az asztalra, amely képes valamiféle intellektuális bátorságot felmutatni, élettel telíteni a szürke politizálást és inspirálni az embereket valami egészen új célkitűzésre. Olyanra, ami megragadja a képzeletet, és eddig nem volt tapasztalható a magyar politikai életben. De az már nem eladható és nem is hihető, hogy a „jólét a szomszéd sarkon vár”, és csak balra kell fordulnunk.
A baloldal nagy próbája lesz, mennyire képes felismerni az új realitásokat, a mindennapi élet problémáit. Például arra kell a választ megtalálnia, mi lesz a kivándorló magyarokkal, az elveszett generációkkal. Azokkal mi lesz, akik napi tíz órát dolgoznak, de csak négy órára vannak bejelentve. Azokkal, akik hónap végén nem több pénzre számítanak, hanem annak örülnek a legjobban, ha idejében megkapják a fizetésüket. Vagy éppen van-e bátorsága a baloldalnak megvédeni a magyar piacot nemcsak a külfölddel szemben, hanem a belföldi oligarcháktól is?
A súlyos menekültkérdés jelzi, hogy egy globális válság is képes komoly kihívások elé állítani egy olyan méretű és földrajzi elhelyezkedésű országot, mint Magyarország. Erős nosztalgiát érzünk a régebbi, nyugodtabb idők után, de azok az idők már sohasem fognak visszatérni, és kár lenne úgy tenni, mintha az ország már túl lenne a történelem nagy viharain. Viszont ebben a megváltozott környezetben, érzékelve a fordulópontot, a baloldal lehetőség előtt áll, hogy megfogalmazza a Nyugat „új” jelentését. Átgondolhatja korunk kihívásait, megfogalmazhat egy stratégiát a demográfiai kérdéseire, vagy a magyar jellemhez méltatlan közmunka helyett a végre stabil és jövedelmező foglalkoztatottság létrehozásáról. Az új alapok lerakásához minden adott.
