Negyvenezer – két év alatt. Ebben a tempóban évszázadok kellenének a több millió, bebocsátásra váró menekült befogadásához és letelepítéséhez. Figyelembe véve, hogy az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb térsége, azt is mondhatnánk, hogy nem nagyon erőltettük meg magunkat. Mondhatnánk, de nem lenne igazunk. Európa megerőltette magát, de csak ennyire volt képes.
A felháborodott Matteo Renzi az AFP értesülése szerint a vita során azt vetette oda a többieknek: „Ha szerintetek ez az európai gondolat, akkor tartsátok meg magatoknak! Legyetek szolidárisak, vagy ne vesztegessétek az időnket!” Az olasz miniszterelnököt azok a kollégái bőszítették fel, akik nem voltak hajlandók belemenni a terheket az anyagi és infrastrukturális lehetőségek figyelembevételével arányosan elosztó kvótarendszerbe. Mint például a magyar kormányfő. A kiszivárgott hírek szerint Jean-Claude Juncker, a bizottság és Donald Tusk, a tanács elnöke is hangosan veszekedett a kötelező kvóta ellen érvelőkkel.
Renzi már a csúcstalálkozó előtt, a The Guardiannek írt cikkében határozott hangot ütött meg: „Az emberiség története tele van migrációs áramlatokkal, de a félelem az, ami lehetővé teszi, hogy egyre jobban eluralkodjon az európai politikán a sekélyes demagógia, néha pedig a nyílt rasszizmus – olyannyira, hogy némely közelmúltbeli választásokon már döntő tényezővé váljon. De a félelemre bátorsággal kell válaszolnunk.” A politikusok azonban manapság általában nem bátorságukkal emelkednek ki, hanem azzal, hogy a kamerákba nézve hangzatosakat tudnak mondani.
