A német megszállásról a Szabadság téren sebtében felállítani tervezett, szerencsére, még le nem leplezett emlékművön a birodalmi sas lecsap Gábriel arkangyalra.
A két jelkép érthető, ám hiányos. Hová lett például a turulmadár? – kérdezem. Saját nemzeti sasunk megrettent volna a védangyalunkat fenyegető, horogkeresztet markoló birodalmi saskarmoktól? Vagy az egyik sas nem akarta volna kivájni a másik szemét? Turulunk csak nem azért bújt volna vissza a fészkébe, mert félni kezdett a vele szövetséges sastárstól? Hihetetlen! Vagy ezen
az emlékművön azért nem lenne jelen, mert nem akart szembesülni a honfitársai százezreit bevagonírozó kakastollasokkal? Netán az alkotók maguk is a láthatatlan turulmadár védőszárnyai alatt rejteznek? Érthető persze, hogy ebből a perspektívából semmi nem látszik, ami valóban megtörtént. Az igazi áldozatok jelképe pedig végképp nem. A fészek melegében a megszállás történelmi tanulsága belezápult volna a turul tojásába? De mi lesz, ha a többi tojásból kicsi vak turulok kelnek ki? Sok mindent tudni vélek, de semmit nem értek.
