Karakter-öngyilkossági kísérletet követne el a baloldali ellenzék, ha előválasztást rendezne.
A pártok ezzel azt kockáztatnák, hogy nem lenne okuk egymás ellen kampányolni a parlamenti választások előtti hetekben. Sőt, a választók tisztában lennének azzal, ki a baloldal jelöltje, ki áll szemben Orbán emberével. A kiválasztottak már egy évvel a 2018-as voksolás előtt elmehetnének sose látott körzetekbe, szélsőséges esetben elmondanák, mit gondolnak a világról. Még az is előfordulhatna, értékek, eszmék, mondások, mozgósító erő, meggyőzőképesség döntene az egymás közötti versenyben, nem a pártvezetők idegrendszere, cselvetési képessége az alku helyszínéül kijelölt asztalnál. Borzalmas kilátások.
Mindebből kiderült: miként másfél éve, ma is úgy gondolom, az előválasztásnál nincs jobb elképzelés arra, hogy a széttöredezett, szervezeti kihívásokkal terhelt, személyes konfliktusokkal küzdő baloldali ellenzék a lehető legjobb helyzetből vágjon neki 2018-nak. A „semmi nem történik" hangulatot biztosan megváltoztatná a folyamat, amely olyan politikai innováció lenne, amelyhez foghatót nem mutatott be a baloldal a 2010-es totális összeomlás óta.
