Nincs benne a telefonkönyvben, nem található meg a cég honlapján, nem tud róla még a cégmunkatársa sem, aki felkeres a lakásodon, hogy kijavítsa a bejelentett hibát. Ha valahogy megtudod, felhívod és bejelentkezik a Magyar Telekom VIP-ügyfélszolgálata, akkor sem mész semmire, mert be kell pötyögnöd a nyolcjegyű azonosító számodat és a négyjegyű jelszavadat. Ha mit sem tudó bunkó létedre a kilencjegyű azonosítódat írod be, amelyet mindenki megtalálhat a telefonszámlája bal felső sarkában, a készülék azonnal bont. Elárultad magad, hogy kívülálló vagy, nem tartozol azok körébe, akiknek kiemelt szolgáltatás jár.
Amikor a géphang a második számsort kéri, már reszket a kezed, úgy érzed magad, mint Arthur Schnitzler Álomnovellájának vagy a belőle készült Stanley Kubrick-filmnek az orvos hőse: hiába szerezted meg furfanggal a beléptető jelszót, ha nem tudod a ház jelszavát, illetéktelen behatolásodért halállal is bűnhődhetsz. Pedig ha tudod a jelszót, akkor sem feketemise, orgia résztvevője lehetsz, mint a derék doktor, csak megkapod a szolgáltatást, amely a Telekommal kötött szerződés értelmében 72 órán belül jár neked.
De ha jár, akkor minek a VIP-ügyfélszolgálat? Azért, mert minden ügyfél egyenlő, de vannak egyenlőbbek. A szürke hályog eltávolítása tizenöt percig tart, mégis kilenc hónapot kell rá várni. A térdprotézisre több mint két évet. (Lásd Népszabadság, 2015. január 27.) Ha a háziorvos szeptember elején gyomortükrözést kér, mert a tünetekből gyanítja, hogy a beteg emésztőrendszerében rákos folyamat kezdődött, a kerületi rendelőintézet novemberre kínál időpontot. Pedig minden ismeretterjesztő füzetben benne van, hogy a rákbetegnek annál nagyobb a túlélési esélye, minél hamarabb kezdik meg a kezelését. Persze tudjuk, hogy egy szürkehályog-műtét magánklinikán 200 000 forintért egy héten belül elvégezhető, egy térdprotézisre sem kell sokáig várni, de másfél millióba kerül.
De hagyjuk most a várólisták és a magánorvosi árak kérdését, mindez lerágott csont: a szocialista hiánygazdaság és az aszociális piacgazdaság együttélésének következménye. Vannak azonban, akiknek nem kell várniuk, de fizetniük sem kell. A 192/2010-es kormányrendelet 2011. július 18-án beiktatott módosítása értelmében az állami vezetőt, azaz a minisztert, az államtitkárt, a helyettes államtitkárt, a kabinetfőnököt, a politikai tanácsadót, az állami szervek vezetőit térítésmentes egészségügyi ellátás illeti meg. Nincs várólista, a vizsgálatok gyakorlatilag korlátlan számban, azonnal rendelkezésükre állnak, a kórházban egyágyas szoba, kiemelt ápolás jár nekik.
Az egykori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tájékoztatása szerint (lásd 444.hu, 2013. július 31.) ilyen kiemelt ellátásban 311 személy részesül. Ez azonban kevéssé valószínű. Aligha hihető, hogy az állami vezető családja ne kapna ugyanilyen ellátást. Persze a fenti számnak akár a tízszerese is messze elmarad a Kádár-rendszer húszezer főre becsült „új osztályának” létszámától. Ezzel a rendszerrel talán nem is az a legnagyobb baj, hogy a hűbéri jellegével mélységesen idegen a piacgazdaságtól, hanem az, hogy részeseinek fogalmuk sincs arról, milyen viszonyok között élnek „az emberek”. Ahogy a szovjet pártarisztokrácia sem tudta, mit lehet kapni az üzletekben, és mennyibe kerül egy kiló hús. Persze lehet statisztikákat tanulmányozni, de a leggondosabb statisztikai elemzés sem sokat ér, ha nem kapcsolódik hozzá egy négyórás rendelőintézeti várakozás élménye.
A Telekom VIP-ügyfélszolgálata az állami vezetők kiemelt ellátásával rokon. Január 4-én lemondtam a tévészolgáltatást, visszaadtam a Telekom tulajdonát képező eszközöket. A vasárnap is nyitva tartó Tescóban a T-Com tisztviselője újraindította az internetre és a telefonra vonatkozó hűségszerződést. 6-án az internetszolgáltatás megszűnt. 7-én bejelentettem a hibát a legközelebbi T-Com-irodában. 8-án kaptam egy SMS-t, hogy a szolgáltatás vizsgálatát megkezdték. 17-én újabb SMS-ben azt közölték, hogy az elsődleges vizsgálat során hibát találtak. Egyúttal új hibajegy-azonosítót is kaptam, mintha a hibát frissen jelentettem volna be. 19-én két SMS-t is kaptam, e szerint nem találtak hibát. Ha további problémám lenne, keressem fel a Telekom Szuperszervizét. A Szuperszerviz fizetős szolgáltatás, egy kiszállás 8200 forint.
Az SMS-ek között – miután újra meg újra átlagban húsz percen át hallgattam a zenével aláfestett szöveget, amelyben szíves türelmemet kérték – számos alkalommal telefonon is beszéltem különböző munkatársakkal. A beszélgetésekből kiderült, hogy a tévével együtt tévedésből az internetet is lekapcsolták. Visszakapcsolni azonban nem egyszerű. Kérésemet, küldjenek ki a helyszínre egy szerelőt, megértően meghallgatták, de ígéretet nem tettek.
„Kilenckor felhívtam a Gelkát, hogy piszkálja meg a tévét. 11-kor felhívtam a férjem, hogy piszkálja meg a Gelkát” – valahogy így hangzott ez a kádári kabaréban. Sikerült találnom valakit, akiről sejtettem, hogy képes megpiszkálni a Magyar Telekomot. És láss csodát! Másnap, 27-én új SMS-t küldtek: hibát találtak, és megkezdték az elhárítását. Ezúttal azonban nem állt le a folyamat: felhívtak, hogy másnap kiküldik egy munkatársukat. A munkatárs meg is érkezett, úgy 15 perc alatt kijavította a hibát. Fizetni természetesen nem kellett. Sőt jelezte, hogy tekintettel a három hét kiesésre a következő számlázáskor a fizetendő összeget jelentősen csökkenteni fogják.
Úgy éreztem magam, mintha negyven évet fiatalodtam volna, mintha ma is 1975-öt írnánk. Megvan az előnye, ha az ember hetvenöt éve él egy városban: mindenütt segítőkész kapcsolatai alakulnak ki. Persze az én kapcsolataim többnyire már meghaltak, de a fiatalabb nemzedékből néhányan még emlékeznek felmenőik ismerőseire. Persze ez csak a középosztályra igaz, a kazincbarcikai munkanélkülieknek általában nincsenek kapcsolataik se Budapesten, se Felcsúton.
Csak arra volnék kíváncsi, hogy a Magyar Telekom főtulajdonosa mit szólna ehhez a történethez. Az Origo főszerkesztőjének menesztése kapcsán azt már megtanultuk, hogy a német anyavállalat nem szól bele magyar leánya személyi ügyeibe. De egy vállalat ügyfélszolgálatának a működése a nyereséget is érintő ügy. Persze csak akkor, ha van konkurencia. Mifelénk a Belvárosban lényegében csak a Telekom szolgáltat. Ha az egészségügyben nincs verseny, a telekommunikációban sincs rá szükség. A kazincbarcikai munkanélküli csak várjon két évet a térdprotézisre, internetre meg úgysincs pénze.
Egyre gyorsuló tempóban tér vissza az államszocializmus. Lehet,hogy a Deutsche Telekomnak is így jó.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
