Egy komolyan vehető európai felmérés szerint a kontinensen a legkevésbé boldogok közé tartozunk. A románokban is több az öröm. Ebből két következtetésre juthatunk. 1. Tenni kell valamit, hogy a románok egy kicsit szomorkodjanak. 2. A magyar kapjon magához, ne hagyjuk már, hogy mindenki megelőzzön minket, hiszen hol voltak még sokan mások, amikor mi már boldogok voltunk itt! Ez persze csak vicc. A kormányunk feltételezésünk szerint inkább nyomást gyakorol az illetékes boldogságminősítőkre, hogy vegyék figyelembe eredményeinket, s a bóvli kettőből tegyenek át a bóvli egy boldogságfiókba minket.
Ha megnézik az idézett Európa-térképet, kiderül, hogy a hideg, sötét, depresszióra hajlamos északi népek a legboldogabbak. Meg az osztrákok. Ezek a népek szociálisan gondoskodó, egyenlőségre törekvő, a demokratikus intézményeket komolyan vevő államokban élnek. Magas adókat fizetnek, sok menekült és gazdasági bevándorló él náluk. Kormányaiknak eközben nincs boldogságstratégiája.
A lista alján a bolgárok vannak. Jó természeti körülmények között élnek, immár tagjai az EU-nak, ami (akárcsak nekünk magyaroknak) régi vágyuk volt. Mégsem elégedettek. Erős a meggyőződés közöttük, hogy boldogságukat ellopták. 1. A nagyhatalmak, akik elvették tőlük a nekik járó terület legszebb részeit, a kijáratot a Földközi-tengerre, elszakították tőlük nemzetrészeiket, akik ráadásul külön néppé nyilvánították magukat és még a történelmüket is elvitatják. A pechszéria része, hogy a kisebb területen viszont számukra idegen nemzeti kisebbségek ragadtak, akik sokasodnak. 2. Ellopták a hazai elitek. A kommunisták és a demokraták, akik ugyanazok, ha nem személyükben, úgy családjukban. Az elitek mellett még a maffia is jelen van, amely részben orosz, részben ukrán. 3. Ellopta az Európai Unió, amely ugyan rengeteg pénzt ad a felzárkózásra, de nem becsüli eléggé a bolgárokat, nem akarja bevenni őket a schengeni övezetbe, arra hivatkozva, hogy náluk gyakorlatilag bárki megvásárolható. A bolgárok tehát pechszériaként élik meg a történelmet, kivált a rendszerváltás utáni évtizedeket. Hogy magyarázzuk a görögök, portugálok és ciprusiak boldogsághiányos állapotát? Hozzánk hasonlóan nekik is 6,2 pontjuk van. Ők is panaszkodhatnak történelmi veszteségekre (gyarmatbirodalom elvesztése!), megcsonkított területre, elűzött lakosságra, de kedélytelenségük inkább a legutóbbi évek megpróbáltatásait tükrözi. De valószínű, hogy tradícióikra támaszkodva gyorsan helyrejönnek – korrupt elitjeik ellenére.
