Puncsgőzös bécsi advent - Videó
- Több a magyar a bécsi vásárokban, mint a Vörösmarty téren - hallottuk a városháza előtti Wiener Christkindlmarkt-en. Az epés megjegyzés gazdája tényleg nem túlzott.
Sokan belátják, az utazás költsége nem egy ökör ára. Ha kocsival megyünk, akkor a hazai és az osztrák autópályamatricával együtt körülbelül tizennégyezer forintot kell leperkálnunk. (És egy átlagautóba legalább négyen beférnek.) Vonattal már 7020 forint is elég lehet az oda-vissza útra, ha sikerül megcsípni a limitált mennyiségű, úgynevezett Fortuna-jegyet. Aztán 8370 forint a négynapos kirándulójegy, amely az első két napon a helyi tömegközlekedésre ugyancsak érvényes. A legdrágább, a teljes árú pedig maximum 18 ezer 500 forint.
Ma már nemcsak a Mariahilfer Strasse és a Gorenje hűtő izgatja a kocsiba vágódó magyarokat, sokan állandó visszatérői a bécsi múzeumoknak, kávézóknak, éttermeknek, piacoknak.
Nem állítom, hogy a mi, Vörösmarty téri vásárunk szomorúan kullog az osztrák „markt"-ok után. Sőt. Sokkal igényesebb termékeket árulnak itt, mint mondjuk a Rathausplatzon, a városháza terén. (Igaz, a forralt bort, a betétdíjas bögre ötlete valószínűleg a határon túlról szivárgott át hozzánk.)
De ezzel együtt, érdemes egy vagy két napot Bécsben tölteni, már csak a hangulat miatt is. Sok cég ezt választja évvégi, pár napos pihenőútnak, baráti társaságok családdal együtt már csak a jó forró punsch ígéretéért és a bécsi fánkért itt kötnek ki, esetleg a gyerekek kapnak egy-egy alkalmi ajándékot.
A magyar vásárokban inkább a forralt bor dívik, így a puncsról ejtek néhány szót.
A kínálat pazar, nagyjából 2,5-3,5 euró között mozog az ára, a lista meg végtelen hosszú - a gyerekbarát alkoholmentestől a brutális turbópuncsig. Népszerű a gyümölcsös ízesítésű, főleg a a narancsos és a sárgabarackos változat. Ez utóbbit (is) kóstoltuk, tényleg jó. Ezt a Maria Theresien-Platz-beli vásárban ajánlotta nekünk tizenöt télapósipkás magyar. Ők ugyanis végigmeózták szinte az összes fajtát. A páratlanul ronda bögréért 2 euró betéti díjat kell fizetni, amit visszakapunk, ha visszavisszük a csuprot.
Bécsben egyébként mindenki megtalálja a neki és pénztárcájának tetsző vásárt.
A fent említett Rathausplatzon egy-egy standon néhány tényleg szép karácsonyfa-díszt vagy különleges csokoládét is vehetünk, de azért többsége - valljuk be - giccs. Ugyanakkor, aki él-hal a csokoládéba mártott eperért, banánért, szőlőért, a cukormázba borított almáért, ne hagyja ki. És helyi specialitás a műanyagnyeles, esernyő-csoki, amely ha megmarad karácsonyig, jól mutat a fán.
A giccsnek persze vannak fokozatai. Aki a nem egyszerűen izléstelen, de „olyan ronda, hogy már szép", vicces díszekre, kegytárgyakra bukik, vaskos bukszával, végtelen kredittel rendelkező kártyával induljon a MuseumsQuartier ajándékboltjába. (Két kedvenc: a tengerészsellő-dísz és a lurexszarvú szarvastrófea.)
A város második legnagyobb sétáló körzetének, Spittelbergnek kis utcáiban érdemes elbóklászni a kézműves termékek szerelmeseinek. Az árusok között sok a magyar. Érdekes módon, itt jobb a vásárlási kedv honfitársaink körében. A helyi magyar árusok azt mondják, Bécsben bögrével a kézben bámészkodunk és vásárolunk, otthon végigrohanjuk a piacot.
Mondjuk, a kézműves termékekért, a karácsonyi menük különleges alapanyagaiért (húsfélékért, sajtokért, borokért), a kevésbé turistás helyet javalljuk: a Freyungon, amely a kettes metró (U2) Schottentor megállójához van közel.
A kézműves portékákért érdemes betérni a schönbrunni kastély előtti vásárba. Itt szintén árulnak karácsonyi finomságokat, no meg puncsot. Bár ha tanácsunkat elfogadják, sötétedés után látogatnak ide, mert a díszkivilágítás még akkor is egy élmény, ha nem vásárolunk semmit sem.