Vilnius, a felfedezők csemegéje
Az újjászületett városban, az ódon, prágaiasan kanyargó szűk óvárosi utcákban sétálva, a II. világháború végén Atlantiszként elsüllyedt egykori Vilna-Wilno névvel fémjelzett kultúra és hagyományok újraéledésének lehetünk szemtanúi. A számtalan kávéházban, étteremben, színházban, koncertteremben, és az utcákon ismét pezseg az élet: jól megfér egymás mellett a litván, a lengyel, az orosz, sőt újabban az egyre nagyobb amerikai kolónia. A templomokban a szentmisék, és ortodox liturgia, a zsinagógában és imaházakban a zsidó vallási hagyományok mentén ismét egyre többen imádkoznak. Az Uzupis városrész magára öltve a "vilniusi Montmartre" nevet, a festők és alternatív művészek otthonaként, a város legszabadabb és legnagyobb kiállítóterme. A városrész amolyan állam az államban, saját szabadelvű "alkotmánnyal" is rendelkezik.
Az UNESCO világörökségi címmel (1994) rendelkező vilniusi Óvárosban egymást érik a látnivalók: az őrtoronyként a város felé magasló Gedimanas-vártorony, a lábainál található panteonként csalogató klasszicista székesegyház, az említett Szent Anna-templom, az egykoron arisztokrata paloták, a különböző céhek által alkotott ódon utcák, és a középkori városkapu felé magasló Hajnal kapu, mely amolyan jóságos anyaként fogadja, és bocsátja útjára a városba érkezőket, vagy onnan távozókat.
Vilniusban lépten nyomon magyar vonatkozásokba is botolhatunk: a székesegyház társvédőszentje, és benne egy kápolna "birtokosa" Szent László király. A Várpalotában hosszú évekig Bakfark Bálint zenélt; 1956-ban a Hajnal kapunál a város egyetemistái dacolva a szovjet elnyomással, a magyar forradalom és szabadságharc mellett szimpátiatüntetést tartottak. A leghízelgőbb élmény az egyetemen vár ránk: a Nagy udvaron, a végeláthatatlannak tűnő árkádok alatt csendben meghúzódik egy latin feliratú emléktábla, mely arra emlékeztet, hogy 1579-ben Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván fejedelem megalapította a Vilnius Egyetemet. Az universitás a középkorban számos magyar diák, a későbbiekben pedig a már említett Mickiewicz, Milosz és Venclova alma matere volt.
A 2009. év kezdetével egy 900 eseményt tartalmazó, 120 projektből álló eseménysorozat vette kezdetét, mely egész évben színes választékkal szolgál. Mindenki kedvére válogathat a koncertek, kiállítások, fesztiválok, vásárok, színház- és könyvbemutatók kínálta események között (a program hivatalos weblapja: www.vilnius2009.lt). Egy két csemege a programokból a teljesség igénye nélkül: X. Vilniusi Nemzetközi Könyvvásár (február 12-15.), a Baltikum legnagyobb könyvvására; Utcazene napja (május 2.), a város minden utcáján a klasszikus zenétől, a dzsesszen át, az avantgárd zene képviselői szórakoztatják a nagyérdeműt; Szent Iván éjszakája - Kultúra éjszakája (június 20-21.), a város terei közösségi tánctérré, a parkok zöld fűje mozivá, a templomok koncerttermekké, az utcák performanszok befogadóivá stb. válnak), Művészet Szokatlan Helyeken (szeptember 19-27.), a városi közterületek a kortárs művészek és alkotásaik "játszó- és bemutatótermévé" alakul.
Az egyik leginkább várt esemény az újjáépített fejedelmi- és királyi palota átadása lesz (a XIX. században semmisült meg). A híres reneszánsz palota közel öt év munkáját követően július 6-án (Mindaugas király ünnep- és emléknapján) nyitja meg kapuit, a grandiózusnak ígért Wavel Vilniusban című kiállítással.
Info
Közvetlen légijárat most nincs Vilniusba. Autóval pedig 1200 km legyűrése után juthatunk el a városba. A szálláshelyeken, éttermekben, üzletekben a magyarországi árakhoz képest 10-20 százalékkal olcsóbbakkal találkozhatunk.
A helyi valuta a litas: 1 LTL = 80 HUF, 1 EUR = 3,442 LTL.
