A múzeum, ahol mindenki fekete
"Arthur Cooper, 5 láb és 6 hüvelyk magas, körülbelül 33 éves. Sebhelyek láthatók a bal szeme felett a homlokán, a vállán. Mindkét csuklóján egy-egy, harapás nyomán szerzett sérülés." Ez a bejegyzés 1821-ből származik. Ismertetőjegyekkel ellátva írták a regiszterbe mindazon feketéket, akik szabadként éltek a Washington melletti, virginiai Alexandriában. Feljegyezték azt is, mi a szabadságuk forrása. Lehetett például az, hogy szabad anyától születtek, pénzért megváltották magukat, vagy gazdájuk felszabadította őket. Emberséges fehér kvékereknél, illetve baptistáknál is jelentkezhettek a rabszolgák, és gyakran ingyen kiváltattak. 1810-re már az alexandriai feketék egyharmada, 800 fő volt szabad. Maguknak kellett gondoskodniuk róla, hogy háromévente újra bekerüljenek a regiszterbe, különben szökött rabszolgaként üldözhették őket.
Washingtonban, amely pedig "kisebbségi-többségi város", mivel a feketék aránya az utolsó felmérés szerint 55,6 százalék, most készíttetnek terveket az Afroamerikai Történelem és Kultúra Nemzeti Múzeumára. A minap hat pályamű került a döntőbe, köztük a Pritzker-díjas Foster-irodáé. A félmilliárd dolláros beruházással épülő intézmény a Mallon, George Washington emlékműve közelében kap helyet. Alapterülete a szomszédos, az amerikai indián történelmet bemutató múzeuméval lesz azonos, mintegy 30 ezer négyzetméter. Várhatóan 2015-ben nyílik meg. A téma iránt érdeklődők addig is - tízperces autóút után - Alexandriában kaphatnak képet a rabszolgák mindennapjairól. Virginia, a Potomac folyó ezen oldala az egykori rabszolgatartó Dél része. Az itteni Fekete Történelem Múzeuma - ahol az említett regiszter is látható kiállítva - a polgárjogi mozgalom szüleménye is egyben. 1940-ben nyílt meg az itteni fekete közösség könyvtáraként, miután öt évvel korábban egy Samuel Wilbert Tucker nevű fekete ügyvéd ülősztrájkot szervezett, ugyanis öt fiatal fekete nem iratkozhatott be a fehéreknek fenntartott könyvtárba.
A dohányültetvényeiről híres Virginiába a XVII. századtól hozták Afrikából a rabszolgákat. Éppenséggel ez az állam fogadta 1619-ben a legelső ide-hurcoltakat is; igaz, ők még néhány év munka után felszabadultak. Már az útjuk rettenetes volt. A hajókat túlzsúfolták, betegség pusztított, a nőket, gyerekeket a legénység sokszor megerőszakolta. De a fehér orvosok rájöttek, hogy az afrikaiakat fokozatosan lehet csak rászoktatni a "civilizált" világ étrendjére, ezért - derül ki egyikük itt olvasható naplójából - kezdetben péppé főtt babot, jamgyökeret adtak nekik. Később, a virginiai Mount Vernon ültetvényén például a heti fejadagjuk két font (91 dekagramm) kása, illetve fél-fél font (23 deka) hal és hús volt. Rabszolga persze nincsen tartója nélkül, kíváncsiak lettünk volna az utóbbiakra is. Ám itt minden és mindenki fekete.
Barack Obama megválasztása lavinát indított el az amerikai közéletben. Az Egyesült Államoknak azóta először afroamerikai igazságügyminisztere, a republikánusoknak pedig fekete bőrű pártelnöke is lett. A beiktatáson afroamerikai költőnő, Elizabeth Alexander szavalta el az alkalomra írt versét. Páratlanul megnőtt az érdeklődés a feketék, az USA e mintegy 40 milliós közösségének kultúrája iránt. Amíg a washingtoni múzeum ki nem nyit, a közeli Alexandria enged ebbe betekintőt. A javasolt hozzájárulás látogatónként két dollár.
