Szabolcs: karnyújtásra a történelemtől
Szabolcson tartották 1092-ben azt a zsinatot, ahol a később szentté avatott Árpád-házi király, László elnökölt. A tatárjárás idején a mongol lovasseregek elfoglalták és lerombolták. A várat nem építettek újjá, a vastag földtöltés azonban megmaradt. Lenyűgöző a mérete: 349, 303 illetve 227 méter hoszszúak a háromszög oldalai. Két kapuja volt a Tisza, egy pedig a szárazföld felől. Árok vette körül, a Tisza vize folyt benne. Ma már csak egy morotva van a "háta mögött".
Azt lehet még nagyon szeretni a szabolcsi földvárban, hogy ott nincs nyitvatartási idő. A nap bármelyik szakában látogatható, végig lehet sétálni a sánc tetején, ahol szinte hallani a csöndet. Áll az ember a töltésen, behunyja a szemét, és úgy érzi, most egészen közel került a múlthoz, csak ki kell nyújtania érte a karját...
A töltésen emlékoszlop, rajta két évszám: 896 és 1896, valamint az üzenetek: "Szabolcs vezér és a szentnek nevezett László király emlékére emelte Szabolcs vármegye közönsége 1896-ban." "Hirdesd míg a világ, hirdesd, míg napja tart, hogy helyén találja harc, munka a magyart."
A töltésnek mutatja vakítóan fehér hátát a XI. században épült Szűz Mária-monostor, ma református templom. Írásos adat ugyan nincs az építésének idejéről, de a kutatások szerint István király idejében épült, és a reformáció eredményeként lett a kálvinistáké. A századok során többször átépítették, és annyira jellegtelenné vált, hogy még a műemlékek jegyzékében sem szerepelt. A 70-es években azonban helyreállították - érdemes megnézni.
A szabolcsi látványosságok közé tartozik még a XVIII-XIX. század fordulóján épült Mudrány-kúria. A megyei Jósa András Múzeum 1977-ben vásárolta meg és állította helyre, majd itt helyezte el képző- és iparművészeti gyűjteményét. A hely egyben irodalomtörténeti jelentőséggel is bír: falai között játszódik Móricz Zsigmond Ebéd című novellája.
Eleink jól választották meg a helyét Szabolcs-Szatmár-Bereg névadó településének: mellette folyik el a Tisza, a "várfal" tetejéről pedig látni a Kopaszt, a tokaji hegyet. A "várnép" ma is a földsánc tövében él. Sokak kertjének vége szinte a várfalig ér. Csodás lehet ilyen környezetben ébredni. Szállást mégsem talál itt a vándor - már ha elvetődik ide egyáltalán. Szabolcs községben nincsen se panzió, se turistaszálló, se vendéglő.
Pedig volt már rá kísérlet is: húsz éve - barátai biztatására és talán kalandvágyból - ide költözött egy osztrák nyugdíjas. A férfi abban bízott, a Balatontól elpártolt vendégek kelet felé vándorolnak majd. Megvett hát egy romos házat a vár tövében, rendbe tette, büfét alakított ki, és megnyitotta az Árpád-házat. Majd bezárta. Az Árpád-ház feliratú tábla és ő viszont maradt.
A falu nem esik a turistautak fő "csapásirányába". Aki Nyíregyháza felől jön kocsival, az Rakamaznál Tokaj felé tér el, aki Sárospatak, Tokaj felől érkezik, az a szabolcsi megyeszékhely felé veszi az irányt. Pedig megérné a rövid kitérő: Rakamazról Timár felé Szabolcs a második falu. Kettő híján négyszázan lakják. Mindenki mindenkit ismer. Ez sokszor jó, máskor rossz. Az ingatlannak nincs ára, ha egy portáról kihalnak az öregek, az elszármazottak megtartják hétvégi háznak. Akik pedig maradnak, a világért sem költöznének innen. Valla Mihályné szerint itt még a levegő is más. Ő a templom mellett lakik - nála van a kulcs is, ha bekopogtatunk hozzá, szívesen kinyitja és megmutatja a templomot. Itt élni ritka lehetőség - mondja, majd hozzáteszi: ott a Tisza, itt a vár, a templom - én egy honfoglaló vagyok!
S hogy hogyan döntjük el, valaki a megyéből, vagy a névadó településről érkezett? Egyszerűen. Ha azt mondja, Szabolcsból jött, akkor a megyéből. Ha pedig azt: Szabolcsról, akkor a faluból.
