A bobók Párizsa

Manapság a Canal Saint-Martin partján laknak ők, a bohém burzsoák, a középosztály nem hivalkodóan gazdag, jellemzően fiatal képviselői.

Francia séfek tartanak főzőtanfolyamot a metróban

Franciaország legnagyobb séfjeitől tanulhatnak főzni három napon keresztül a párizsiak a francia főváros egyik legforgalmasabb metróállomásán, a Miromesnil megállóban.

Hajóval a Notre Dame-hoz

RastaNunu videosorozatának újabb része, még mindig Párizsból.

Borcsatát vesztett elzászi város

Franciaország elzászi térségében található egy igazi kis középkori borváros, Riquewihr. Itt állították elő mintegy kétszáz éven keresztül a Tokay nevű bort, amíg a borvidékük védelmében kiálló magyar borosgazdák az uniós csatlakozás után el nem érték, hogy a tokaji bor márkanevet ne használhassák más országok.

A sárkányok tánca – Párizsban

A közhiedelemmel ellentétben Párizsnak nincsenek etnikai negyedei (nincsen arab negyede, külvárosa sem), csak egyetlenegy: a XIII. kerület egy részén található kínai negyede.

 

Párizsban együnk úgy, mint a párizsiak!

Ha Párizsban járunk, semmiképpen ne mulasszuk el kipróbálni a valódi francia konyhát, és persze mindezt tegyük lehetőleg elérhető árakon. A választási lehetőségek végtelensége ugyan némileg sokkoló, miközben két csapdát kell elkerülnünk: a túlzottan turistahelyeket és a szemérmetlenül drágákat.

Párizsban, mint a párizsiak: az Hotel du Nord éttermet bátran ajánlhatjuk a francia fővárosba látogatóknak. Az étterem nem a belváros közepében van, de semmiképpen sincs messze a turistalátványosságokat kínáló helyektől: a République metróállomásról (melyet könnyen elérhetünk, hiszen hat metróvonal is találkozik a téren) egy a Canal Saint-Martin partján vezető kellemes sétával rövid idő alatt az étteremnél, a Jemappes rakpart 102-es számánál találjuk magunkat.

Az étterem a párizsi történelem egy darabja, melyet a hazánkban is ismert, 1936-ban készült Marcel Carné-film (magyarul: Külvárosi szálloda) tett halhatatlanná. A szálloda már megszűnt, az étterem felett magánlakások vannak, a film plakátján is szereplő homlokzat azonban megmaradt, mivel a nemzeti örökség része. Természetesen mint mindennek, ennek is van magyar vonatkozása: a film díszlettervezője a magyar emigráns Trauner Sándor (Alexander Trauner) volt, aki szakmájában a kor egyik leghíresebbje, nem véletlen, hogy a náci megszállás elől Hollywoodba menekülve ott Orson Wellesszel is dolgozott.

A harmincas években a környék munkás-külváros volt (a film a munkásnegyedek és az ócska hotelek világát mutatja be egy szerelmi történeten keresztül), majd a hatvanas évektől az étterem igazi párizsi bisztróvává vált. Hogy aztán az utóbbi évtizedben a környék „feljavulásával” párizsi bobo étteremmé váljon.

Az étteremnek kettős arca van: ebéd idején igazi párizsias ebédelőhely, a francia fővárosra oly jellemző „formule-jével” – azaz egy előételből, főételből és desszertből álló menüjével –, melyhez 13 euróért (nagyjából ez a párizsi átlagár) hozzájuthatunk. A kispénzű kelet-európai turistáknak ezért inkább ebédidőben ajánlhatjuk a helyet. Ilyenkor semmiképpen sem kell asztalt foglani, de hétköznap a vacsorához sem, azonban ha hétvégén szeretnénk ott vacsorázni, talán jobban járunk ha asztalt foglalunk.

Estére az étterem igazi fővárosi bobo hellyé válik: a reklám-, a divat-, a filmiparban dolgozók vacsorahelyévé, sőt éjszakai bárjává (nagyjából este 11-ig vacsorázhatunk, a bár pedig éjjel 2-ig tart nyitva). Azonban ne rémüljünk meg: az árak az átlagnál egy kicsit magasabbak, de nem igazából vészesek. A párizsi bisztrók, éttermek neuralgikus pontjának számító toalettjével szemben itt semmi kifogásunk sem lehet...

A helyen igazi franciás konyhát visznek (a mai Franciaországra oly jellemző módon egy tunéziai séffel és brazil segédjével...), azonban nem annak a túlbonyolított változatát: az étlapról elsősorban a nagyon párizsias mézes-gyömbéres kacsasültet, vagy a báránybordát ajánlhatjuk, általában egy főétel ára 15 és 25 euró között mozog (este nincs menü a kínálatban). De ha már itt vagyunk próbáljuk ki az előételeket is, mindenekelőtt a szintén nagyon franciás májpástétomot, majd persze zárjuk vacsoránkat a kötelező sajttal, vagy a mondjuk egy szelet normand almatortával. A menün látszik, hogy az étterem inkább azt célozza, hogy egy jót együnk, lakjunk jól, mint egy Michelincsillagban gyönyörködjünk. Így szerepelnek rajta olyan kevéssé franciás ételek is, mint a kínai saláta, de széles választékot találhatunk különböző halételekből is: jómagunk sem a salátáknak, sem a halételeknek nem vagyunk nagy barátai, de az említett kacsasültért kezeskedni tudunk.

A borlapon csak francia borokat találunk, de hát ez legyen a legnagyobb bajunk az életben. Itt is az látszik, ami szimpatikussá teszi a helyet: lényegében sokféle társadalmi állású vendég megtalálja a számára megfelelő választékot és persze árfekvést. Egy palack jófajta vörösbor ára 20 és 80 euró közé esik: nem olcsó, de hát Párizsban mi olcsó?

Ha melegebb időszakokban járunk a francia fővárosban, akkor az étterem teraszán is helyet foglalhatunk, melyről elgondolkodva a lét elviselhetetlen könnyűségén bámulhatjuk a Saint-Martin csatorna melletti mindig pezsgő párizsi életet. Olcsóbb éttermet is ismerünk, sikkesebbet is (utóbbit a kirakatból), „párizsiasabbat” aligha.

Infó

Cím: Jemappes rakpart 102, a Ré publique metrómegállónál.

Asztalfoglalás: a 00-33-01-40-40-78-as telefonszámon, hétvégén mindenképpen ajánlott.

Ebédmenü: 13 euró.

Főtélek ára vacsoraidőben: 15–25 euró.

Egy üveg bor: 20–80 euró.

Ebédidőben a kevesebb pénzből utazók is kipróbálhatják a valódi francia konyhát
Ebédidőben a kevesebb pénzből utazók is kipróbálhatják a valódi francia konyhát A szerző felvétele
Top cikkek