699,746 méterrel a Balti-tenger fölött
Ott a Nagykilátón (van a közelben egy kisebb is, a Rezső-kilátó) jókora táblán ez a mondat fogadja: „a zászlórúd talapzatában lévő szintezési csap magassága 699,746 méter a Balti-tenger felett”.
A következő tábla az elénk táruló lélegzetállító panorámát magyarázza: Szakó-hegy, Árpád-hegy, Rám-szakadék, Szekrény-hegy, Rám-szikla, Körtvélyes, Prépost-hegy, Szőkeforrás-völgy, Szent Mihály-hegy, Vadálló-kövek. Lőrincz László, a Dobogókőért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke kiegészíti a felsorolást a közelinek látszó Prédikálószékkel, hozzátéve, hogy a Dunakanyar onnan talán még a Nagykilátón elénk tárulónál is szebb (igaz, innen tizennégytizenöt kilométer az oda-viszsza út), valamint, hogy különlegesen tiszta időben a Tátra csúcsai is fölsejlenek.
A Tátra csúcsait – ha nem is valóságosan és nem is mindig, de hetenként három napon – Dobogókőn is megláthatjuk. A környék első, százhúsz esztendős menedékházában, immár jó két évtizede a Testnevelési és Sportmúzeum Turistamúzeumában, kihajtogatható leporellókon. Rajtuk világháborúk előtti metszetek a Tátra fenséges vonulatairól. Mellettük régi tátrai fotók s fakszimile Fröhlich Dávid munkájából, aki leírta egy 1615-ös (!) fáradságos mászását – minden bizonynyal a 2556 méteres Késmárki-csúcsra jutott fel. És hótalp, több pár síléc, síbotok meg egy hosszú fókabőrcsík – az utóbbi a második világháborúban arra szolgált, hogy a lécre erősítve havas lejtőkön megakadályozza a katonák visszacsúszását. Meglepően sokféle szánkót és korcsolyát kínált a vevőknek egy múlt század eleji rajzos árjegyzék, és sokakat késztethet mosolygásra az első, 1897-ben kiadott magyar nyelvű sítankönyv címe is: A lábszánkózás kézikönyve.
Soktucatnyi fotót és más dokumentumot sorakoztat a múzeum a Magyar Turista Egyesület múltjából, nem utolsósorban dobogókői történetéből, valamint a boronafalú épület névadójának, a hegymászónak is jeles Eötvös Lorándnak rajzaiból és a róla készített fényképekből.
Aki dobogókői emlékérmet kíván magával vinni, egy erre szolgáló szerkezettel ötforintosból több félét is préselhet magának, búcsúzóul pedig megkondíthatja az Oborzil Edit és Jeney Tibor készítette, a magyar természetjáróknak adományozott, felréselt alumíniumharangot.
A múzeum mellett két sziklákból rakott piramis: az egyik kettős keresztje alatt kőtáblák emlékeztetnek a Magyar Turista Egyesületnek a két világháborúban életüket vesztő tagjaira, a másikon a domborműportré az előtt a Téry Ödön előtt tiszteleg, akinek korszakos szerepe volt a hazai természetjárás megszervezésében s aki hosszú ideig szerkesztette a 2009-ben már a 116. évfolyamát jegyző Turista Magazin elődlapját.
A Nagykilátó alatt 1926-ban avatták fel a Mária-kegyhelyet – a Magyar Siketnémák Turista Egyesületének tagjai vájták a sziklába. Hányatott sora volt, ma ismét sokan keresik fel.
Ha síelésre alkalmas a hó, Dobogókő az egyik legjobb hazai lesiklópályát kínálja. Lőrincz László jó szívvel ajánlja a majdnem 200 méter szintkülönbségű 980 méter hosszú, széles főágat és az 1170 méteres, keskenyebb erdei mellékágat. Azzal a kevéssé gyakorlottaknak szóló figyelmeztetéssel, hogy a pályák első, eléggé meredek szakaszán legyenek kiváltképpen óvatosak.
Akiknek sikerült teljesíteniük a pályát, tányéros felvonóval juthatnak újra a felső állomásra. Ott a sokaktól még ma is egyszerűen síbüfének emlegetett fakupola, a Makovecz Imre tervezte Zsindelyes várja
őket. Falán állatfotók – aki nem találkozott volna szereplőikkel a valóságban, itt megtudhatja: a környék erdeiben szarvasok, őzek, vaddisznók, muflonok is élnek.
Infó
A múzeum csütörtökön, szombaton és vasárnap 9-től 14 óráig van nyitva, belépődíj nincs.
Webkamerafotók a lesiklópálya aktuális hóhelyzetéről és az ottani hőmérsékletről:
www.dobogokosi.hu
