A felvidéki Sixtus
A nagy kiterjedésű, téglalap alaprajzú egykori piacteret katonásan körbefogó épületek, többek között a barokk Maritinyszky-palota, a rokokó Sebők-kúria, az elegáns városháza, a barokk katolikus templom (előterében a pestisszoborral), ha kicsit megkopottan is, de hirdeti a IV. Béla idején alapított bányász- és vasfeldolgozó település egykori gazdagságát. Csetnek a városi, illetve a vásártartási jogot 1328-ban Károly
Róberttől kapta, melyet 1759-ben Mária Terézia megvont, 1781-ben pedig II. József újból megerősített. A XIX. század közepén 2274 lakosa volt, egyenlő arányban magyarok, szlovákok parányi német kisebbséggel. Napjainkban közel 1500-an lakják, közülük 25 fő magyar.
Minden idelátogató fő célpontja az evangélikus templom. A XIV. században épült háromhajós bazilika nem a gótikus íveiről, a páratlan hálóboltozatáról vagy az ősi Bebek család sírboltjáról vált híressé. Ami a világhírnevet meghozta számára, az a XIV–XV. századi reneszánsz itáliai festők által a falakra álmodott és a térségben egyedülálló gondos megmunkálás következtében fennmaradt freskók voltak. Az alkotók
nevei rejtve maradtak, és a freskók is csodával határos módon menekültek meg: a reformációt követő templomfoglalás, illetve képrombolást egy „jótékony” meszelés nyomán élték túl, és a XX. század eleji feltárást követően kerültek napvilágra. A több mint 200 négyzetméteren megmaradt alkotások szentek és királyok képeit, passiósorozatot, bibliai jeleneteket ábrázolnak. A falakon, az ablakok boltívein elhelyezett alkotások egy színes középkori krónika megannyi lapjaiként mesélnek Szent Lászlóról, Károly Róbertről, illetve feledésbe merült szentekről, mint pl.
Szent Bertalanról és Borbáláról. A központi templomhajó egy további unikummal szolgál: itt találjuk Szlovákia legöregebb, Amerika felfedezésének évéből származó (1492) hárommanuálos orgonáját.
Az evangélikus templom közelében találjuk a másik helybéli érdekességet, az általános iskola zárt udvarán álló egykori várromot. A XIII. században vízivárként megépített erődítményt a XVII. század elején várkastéllyá alakították, melyet 1685-ben a kurucok felégettek. Napjainkra a kőből épített két, oktogon és kör alaprajzú egykori bástya és a közöttük húzódó faltöredék maradt meg. Helyreállításuk megkezdődött, a falak között helytörténeti kiállítást terveznek berendezni.
A település a magyar kultúrtörténetben is fontos szerepet játszott. A főtéri Sebőkkúria melletti épületben látta meg 1830-ban a napvilágot Madarász Viktor festő. Ugyancsak a településen ringatták Szontágh Gusztáv (1793–1858) filozófus bölcsőjét. Érdemes ezenkívül kilátogatni a helybéli temetőbe. A magasra nőtt fenyőfák alatt alussza örök álmát a Murányi Vénusz megalkotója, a magyar Ovidusnak tartott
Gyöngyösi István (1626–1704)
költő, író, Gömör vármegye alispánja. A gyakran az erotikus részleteket is taglaló művei a XVII–XVIII. század legkeresettebb bestsellerei voltak.
Infó
A Budapestről 200 kilométerre északkeletre található Csetnek legkönynyebben autóval vagy a Rozsnyóról induló menetrend szerinti helyközi buszjárattal érhető el.
Belépődíj a templomba: 1 euró, a bebocsátást a szomszédos paplakba becsengetve lehet kérni. A településen szlovák, illetve bármely szláv, kevésbé német és angol nyelven lehet értekezni.
Szállás és étkezés a közeli Rozsnyón található. Az árak az itthoniakkal megegyeznek, fizetőeszköz az euró.