Romantikus zugok Igló történelmi főterén
A kistérség idegenforgalmi, kulturális és oktatási centrumának történelmi főtere formájában eltér a régi magyar városok négyszögletes tereitől. Ha felfedezőútja során bárhol megakad a látogató, bátran forduljon a városházával szemben található információs irodához, mert annak magyarul beszélő munkatársa bármiről készségesen tájékoztat, és színvonalas prospektusokkal is kiszolgál.
A királyi Magyarország meghatározó része volt évszázadokon át ez a tájegység a vas- és egyéb ércbányái, valamint a környéken található hatalmas erdőségei miatt. A bányák többnyire kimerültek, ám a fenyvesek a kíméletes erdőgazdálkodásnak köszönhetően még állnak. A város megközelítése látszólag egyszerűnek tűnik, de aki nem az egyenes utat választja, annak meggyűlik a baja az ezerméteres magasságot megközelítő hegyek szerpentinjeivel. Poprád és Kassa irányából az E50-es számú főút jó minőségű, és arról tíz kilométer kitérővel érhető el Igló. Akad azonban kalandosabb út, mégpedig a Betlér fölötti Veszvetésnél kezdődő 533-as számú, amely próbára teszi a gépjárművet és annak vezetőjét. Találkoztunk vaddisznókkal is, ők ügyet sem vetettek ránk.
A kalandos utazás után elénk tárultak a város határában épülő új házsorok, üzemcsarnokok, amelyek a Szlovákia egyes részeire jellemző ugrásszerű fejlődést tükrözték. Az első közlekedési lámpánál jobbra kanyarodva azonnal Európa legnagyobb nyújtott orsó formájú főterére értünk, ahol zsúfolt parkolókat találtunk.
A főteret övező egyirányú utcákban – Zimná és Letná – a szépen felújított korabeli polgárházak hívják fel magukra a figyelmet, közöttük az 1443-ban épült, rokokó stukkókkal díszített Tartományi (Provinciális) –ház. Ez volt a XVIII. század végétől 1876-ig a tizenhat szepesi várost tömörítő külön kormányzat központja, ahol 1954-től a Szepesi Múzeum működik. A tér közepén az 1790–1796 között épített klasszicista stílusú városháza áll tekintélyt parancsolóan. Szűz Mária mennybemenetelének temploma –amelyet 1380-ban alapítottak –Szlovákia legmagasabb, 87 méter magas neogótikus templomtornyával kimagaslik a környezetéből. A Vigadó 1902-ben átadott épülete máig Igló kulturális központja, ahol az önálló Szepességi Színház működik, és ahol zenei és táncfesztiválokat rendeznek. A közeli nemzeti park szakadékokkal és völgyszorosokkal tűzdelt karszthegysége számos túralehetőséget kínál, de lehet a közelben lovagolni, repülni és siklóernyőzni is. A város déli határában téli sportközpont üzemel, ahol műhóval biztosítják a jó minőségű lesiklópályát.
A pihenésre vágyó turisták kedvelt helye mindezek ellenére a főtér, ahol romantikus történelmi környezetben ücsöröghetnek a padokon, és talán a múltról is elmélkednek. A zaklatott sorsú város neve 1268-ban bukkan fel először az esztergomi érsek okiratán, később szász település lesz, 1412-ben pedig Zsigmond király 360 évre zálogba adja II. Ulászló lengyel királynak, amíg Mária Terézia 1772-ben visszaszerzi a zálogból. Az 1848–49-es szabadságharc során bevonult a városba a magyar honvédség, a császáriakkal vívott harcok komoly károkat okoztak az épületekben. Újabb változás 1920-ban következett be, amikor a nagyhatalmak Trianonban Csehszlovákiához csatolták.
Aki Iglón jár, ne hagyja ki a jellegzetes tájjellegű ételeket, többek között a szepesi virslit, és érdemes megkóstolni az eredeti borókapálinkát is. A színvonalas belvárosi kávézók és éttermek elérhető áron kínálják termékeiket, a szálláshelyekben pedig a síszezon kivételével válogatni lehet.
Infó
Telefon: 0021 53 16 186 Telefon/fax: 00421 53 44 282 92 E-mail: brantnercc@stonline.sk www.spisskanovaves.eu
