Petőfi is lakott Fehérváron
Nem messze innen "a várostörténet centruma", a Koronázó tér. Egyik oldalon a hely előző elnevezéseit idézi a tábla: Theatrum civitatis, Parade Platz, Fazekas piac, Kórház utca, Rákóczi utca, Bazilika tér, Szabadság tér.
A másik oldalon, a romkert bejáratánál az ottani látnivalókat magyarázza a márványszöveg: "E helyen állott a középkori Magyarország egyik legnagyszerűbb temploma, az István király általa alapított Nagyboldogasszony-bazilika. I. Istvántól Zápolya Jánosig itt temették el legtöbb királyunkat, számos Árpád-kori uralkodó után az Anjoukat, köztük Nagy Lajost, Mátyást s a mohácsi csata után II. Lajost. Pétertől kezdve I. Ferdinándig itt koronázták valamenynyi királyunkat."
A belvárosi táblák másik csoportján a magyar tudomány és kultúra jeleseinek nevét olvashatjuk. Például Budenz Józsefét, a magyar összehasonlító nyelvészet egyik megteremtőjéét (Arany János utca 12.) vagy Goldziher Ignácét, a határainkon kívül is elismert keletkutatóét, (szülőházán, a Goldziher Ignác köz sarkán).
A Fő utca hajdani jezsuita rendházának falán a XVIII. század végén néhány évig ott tanító "fájdalmas szavú" Ányos Pál és költőtársa, a "tüzes lelkű" Virág Benedek nevét olvashatjuk, valamint Vörösmarty Mihályét, ő 1811 és 1816 között "a fő gymnasium jeles növendékeként" tanult a városban.
Petőfi neve két táblán is szerepel. A Kossuth utca 15. számú házánál megtudhatjuk, hogy az 1810-es években ott ringatták Fehérvár magyar nyelvű színjátszásának bölcsőjét, s hogy egy későbbi színtársulat tagjaként ott szavalt a költő, a nevét viselő utcában pedig: "Ezen a helyen állott a ház, melyben Petőfi vándorszínész korában lakott 1842. november 9-től 1843. január 10-ig."
A Fő utcából nyíló terecske sarkán Varkocs György várkapitány emléke: "1543-ban az itt állott budai várkapunál leoni-dászi halálmegvetéssel állott ellen a világot megrázó Szolimán seregének."
A vitéz katona dicséretére szól szobra is. A térrel szemben nyílik a rövidke Basa utca, egy konzolon lógó színes boltcégéren baldachin alatt törökülésben ül egy pipázó török. Az ötletes, műalkotásszámba menő boltcégér általában is remek látnivalója a városnak, kiváltképpen a Fő utcának.
A fémzászlóba illesztett kelyhes-kígyós patikajel, a háromkerekű bicikli, hajó és űrrepülő házasításából született játékboltreklám, az egy dandyt és hasonlóképpen XIX. századi hölgyet mintázó divatüzletcégér vagy a gombüzlet tűje-cérnája-négylyukú gombja derűt kelt, a napi - talán nem is annyira szükségszerű - rohanásban nyugalmat áraszt.
A Kossuth utca több kapuján is bejuthatunk a hangulatos, emeleti árkádsorokkal ékes közös belső udvarra. Legújabb látványossága a két oldalán hét-hét harangocskával övezett zenélő óra. Egy színes ruhába öltöztetett harsonás bábu fölemeli a hangszerét, s megszólal a Himnusz első néhány hangja.
Majd kinyílnak az óra kapui, és az alkalomhoz illő zenére lassan elénk forognak történelmünk híres alakjai: Szent István Imre herceggel, a kun harcossal viaskodó Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit, valamint Mátyás király és Beatrix. Mindehhez egy fontos információ: az óra "produkciója" páros órákban kezdődik.
Kivéve a tizenkét órát, akkor négy perccel később: a harsonás megvárja, hogy befejeződjön a közeli templom déli harangszava.
