A Vörös-tenger Titanicjánál
Hivatalosan a Salem Expressen 650-en voltak a szerencsétlenség pillanatában, és az egyiptomi hatóságok 470 áldozatról beszélnek. A nem hivatalos értesülések, a szóbeszéd szerint több mint kétszer anynyian lehettek a szaúd-arábiai Dzsidda és az egyiptomi Szafaga között ingázó, autókat, embereket egyaránt szállító komphajón.
Egy szétnyílt bőrönd, tartalma szétszórva, egy fél pár cipő, edények, evőeszközök, napvédő tetőfedőelemek, egy rádiómagnó - ez fogad bennünket, amikor a búvárhajóról a vízbe csobbanunk és szép fokozatosan lemerülünk az itt csaknem 30 méter mélyen lévő homokos-korallmorzsás tengerfenékre. A bal oldali mentőcsónakokat nem látni. A roncs jobb oldalán a négy, részben összeroppantott mentőcsónak a Salem Express mellett a fövenyen fekszik. Vélhetően nem volt idő, lehetőség vízre bocsátásukra a koromsötét éjszakában.
Kecskehal-, pillangóhalrajok őrzik a Vörös-tenger legnagyobb emberi tragédiájának a színhelyét, ahol egy-egy kékpetytyes rája pihen a föveny homokjába bújva. Az egyiptomi hatóságok - joggal - nem engedélyezik, hogy a búvárok behatoljanak a roncs belsejébe. Százak sírhelye a szerencsétlenség után lehegesztett belső termekből, szakaszokból álló komphajó. A száz méter hoszszú, több mint 4700 tonnás Salem Express a jobb oldalán fekszik, orral az egyiptomi part felé. Ami nincs nagyon messze, látótávolságban van, kivehetők a sivár part részletei is.
A hátsó, hatalmas, eredetileg felül nyíló acélajtó felől közelítünk. Magát az ajtót nem látni, csak a tátongó fekete négyzetbe, a hajóra felhajtó autókat elnyelő feketeségbe tekinthetünk bele. Itt lent a tenger nyugodt. A közepesen erős, északnyugatról jövő áramlat azért megdolgoztatja az embert, taposni kell a vizet az uszonyokkal, hogy haladjunk, megkerülhessük, megszemlélhessük a száz méter hosszú roncsot. Az élmény nyomasztó. Testileg-lelkileg kimerülten kapaszkodunk a fedélzetre. A tenger továbbra is nyugtalan, óvatosnak kell lenni, nehogy a búvárhajó hátulján a ritka fogú fésűre emlékeztető acéllétra alá sodródjunk, mert a le-fel bólogató létra hatalmasat üthet.
Az észak-déli irányban, a kétméteres hullámokkal szemben billegő hajónk végén a felkapaszkodólétra trükkös eszköz. Hol fenn van a fejünk fölött, hol alattunk. El kell találni a ritmust, az alsó holtpontot, amikor ráléphetünk a legalsó fokra, és fokozatosan, kezdetben a víz alatt, majd szép lassan feldolgozva magunkat a fedélzetre, kimászhatunk. Püffen a motor, elindulunk északnak, Hurghada irányába. Elhagyjuk a sötét árnyékot, az óriási bálnaként mozdulatlanul a tenger alatti fövenyen pihenő gigászi acélkoporsót. Majd félnapos út vár ránk.
Néhány gyakorlati megjegyzés
Az árak. Egyiptomban a felszerelés bérléséért plusz a merülésért átlagosan 50-60 euróval (per merülés, kettős merülés naponta) lehet számolni - függően a bérlendő felszereléstől.
Mit érdemes vinni, mit bérelni? Uszonyt, maszkot, könnyű (2,5-4 mm vastag) búvárruhát, esetleg reduktort (octopus), az adatokat mérő-rögzítő búváróra-komputert érdemes vinni, a többit jobb bérelni.
Nem érdemes olcsóbb, általában helyiek által irányított búvártársasággal merülni. A jó felszerelés lent, 35-40 méter mélységben életmentő lehet.
Búvárigazolvány nélkül a legtöbb komoly társaság nem is fogadja el a jelentkezést. Némely helyen az első alkalommal - helyesen - pár perces víz alatti gyakorlati vizsgán győződnek meg az ember alkalmasságáról, jártasságáról - függetlenül attól, hogy milyen papírt mutat.
"Ötven felett - igen". Ez nem a korra, hanem a merülésekre vonatkozik. Tapasztalt búvárok mondják, az átlagember igazán ötven merülés után válik eme gyönyörű időtöltés, sport mesterévé, sajátítja el azokat a képességeket.
Csak (legalább) kettesben. Egyedül merülni bárhol palackkal - hatalmas rizikó, felelős búvártársaságoknál nem is engedik. És ha a merülőpárod (buddy) tapasztaltabb, az még előnyösebb.
A roncsmerülés a búvárkodás egyik válfaja. A Vörös-tengeren az északi részen az elmúlt több mint másfél száz év alatt elsüllyedt, tucatnyinál is több hajóhoz le lehet merülni, mert az átlagbúvárok által megközelíthető, 35-40 méternél sekélyebb tengerszakaszokon fekszenek. Leghíresebbjük a Thistlegorm, egy angol katonai szállítóhajó, amelyet 1941 októberében süllyesztett el két német He-111-es bombázó.
Katonai felszerelést, járműveket, géppuskákat, lőszert, repülőgéprészeket, BSA motorkerékpárokat, az egyiptomi kormánynak pedig gőzmozdonyokat szállított. Ma is mindent meg lehet szemlélni, akár egy megkövesült, több évtizedes fekete-fehér pillanatképen. (Ebben a mélységben a legtöbb színt már nem látni). A roncs helyét az ötvenes években Jacques Cousteau kapitány, világhírű tengerkutató azonosította. Ma az Akabai-öböl bejárata közelében lévő Thistlegormot a világ tíz leghíresebb, legérdekesebb búvárhelyeként tartják számon.
