Gandolfo vára - ahol a pápa nyaral
Ha Budapesten lenne a Vatikán, a pápa nyári rezidenciájaként ismert Castelgandolfo a Hűvösvölgynek felelne meg, hiszen az Örök Várost északra övező Castelli Romani dombjairól már az ókorban tudták, hogy itt a forróság elől hűvösre találnak. Domitianus császár villájára a pápák saját palotát emeltek, és a Rómától 30 kilométerre lévő Castelgandolfo ma az Itália egyik legszebb városa címet viseli.
Nyáron a pápa miatt, máskor a látványért és a helyi specialitásokért érdemes ellátogatni a zarándokok nélkül üresnek tűnő Castelgandolfóba, mely ilyenkor is jót tesz a látogató lelkének. Nem mindennapi élmény (még Itáliában sem) az 500 méter magasról a vulkanikus tóra táruló panoráma. Van benne láva- és tufabarna, mély erdőzöld és tókék (más, mint a tengerazúr). Mindezt a történelmi Pagnanelli étterem teraszáról élvezhetjük nyúlragus tésztával a tányérunkban: rögtön értjük, miért pont ide jöttek Rómából a császárok és a pápák.
A nyolcezer lakosú kisváros az Albanói-tó feletti csúcsot foglalja el. Az Aeneas fia, Ascanius alapította Alba Longa városa állt a közelben. Gandolfo vára nevének eredete ismeretlen: nem a (Gyűrük urában szereplő) mágusra, az egykori középkori tulajdonosra utalna. A pápáké 1604-től lett, az olasz egységesítés kulcsra zárta, az 1929-es lateráni egyezmény adta vissza a közel 70 hektárnyi birtokot a szentszéknek.
Második Vatikánnak hívják, és nem csak azért, mivel itt játszódik a Da Vinci-kód egyik jelenete. Castelgandolfo vastag fallal körülvett pápaváros, közepén az apostoli palota előtti térrel (Szabadság tér), ahova a főutca (garibaldista szellemben ez is Köztársaság utca) vezet. A pápai ablak uralta városközpont a nyári audienciákra szabadtéri fogadóteremmé alakul át. Ha a főtérről (ahova 1820-ban a világ első postaládája került) akármelyik utcába be-, pontosabban lenézünk, csodálatos táj tárul elénk.
A tópart gyalog sincs meszsze: a strand spártai és kevés az úszó, a 180 méter mély vulkántó vize hideg és a helyiek szerint kiszámíthatatlan. Jobb sziesztázni a tóparton, miután a castelgandolfói porchettázók egyikében belakomáztunk. A porchetta helyi ínyencség: ropogós malacsült szeletelve szintén ropogós zsömlével, olajbogyóval, sajttal és a Castellik fehérborával. A fapados, papírterítős kiskocsmákat könnyű megtalálni, sorban állnak előttük.
Nem látogatható, de a falak mögül is látszik a Specola kupolája: 1933-tól működött itt a jezsuiták csillagvizsgálója, mely a fényszennyezés miatt ma már Arizonába költözött. A Specolában őrzik a világ legnagyobb meteoritgyűjteményét, II. János Pál ebből az obszervatóriumból nézte fekete szemüvegben a '99-es napfogyatkozást. "Eppur si muove!" (És mégis mozog!) - kiáltjuk Galileitől ihletve, bár az olaszok Castelgandolfóban is sokkal tömörebben fogalmazzák meg a lényeget: Giacomo cornuto! - Giacomo fel van szarvazva! - szól a (cikk megjelenésére talán már letörölt) felirat a főutca házfalán.
