Akvamobil pecsételi a belépőjegyet
A legelső látványosság - de mondjuk inkább: sokat tudó szemléltetőeszköz - az akvamobil. Lépcsőktől körülölelt ácsolt-faragott szerkezet, a csorduló víz ereje különféle fa- és kötéláttételekkel vízkerekeket, ha úgy tetszik, ősi malommotorokat meg kallómalmot hajt, apró kalapácsokkal bambuszcsövecskéken "xilofonozik" - nem utolsósorban pedig lepecsételi a belépőjegyünket.
A kiállítótermekhez vezető folyosón három hullámzó sorban rajzok, festmények, fotók idézik sok száz esztendő köztörténetét, a technikai fejlődés állomásait és az ember-víz kapcsolat máig tartó változásait.
Jókora termet szenteltek a rendezők a vizeket is megjelenítő térképeink seregének Wolfgang Lazius 1556-os, mai szemmel nézve pontatlan országábrázolásától a padlón elhelyezett, üveglappal védett húsz négyzetméteres űrfotóig. A múzeum közönségkapcsolatokkal foglalkozó munkatársa, Bárd Edit elmondja, hogy a gyerekek - ha védőpapucsot húznak - rá is léphetnek "Magyarország földjére".
A "helikopterszobában" légifelvételek peregnek, egy másik teremben pedig földi kamerákkal rögzített képsorok idézik vizeink hol békés, hol nagyon is haragos világát. Egy tablón régi szabályzatból tudhatjuk meg, hogy a 8-10 kilométer hosszú szigetközi gátőrjárásokon hogyan kellett felkészülni az árvizekre: tárolni kellett 400 kéve rőzsét, 400 zsákot, 200 darab háromméteres és 300 darab kétméteres karót, 30 vastag deszkát, 26 nyolcméteres fenyőszálat és egy kellőképpen felszerelt csónakot.
A települések vízellátását szűk, föld alatti csatorna metszete, a csatornába vezető lejáratot rejtő hirdetőoszlop (rajta korabeli fürdőhelyeket reklámozó plakátokkal), egy vörösréz kádas, porcelánmosdós polgári fürdőszoba, meg egy kézzel mozgatott, lengőlapátokkal működő ősmosógépes mosókonyha reprezentálja.
A tárlókban csodálatra méltóan kidolgozott XIX. századi terepfelmérő rézműszerek, hajómakettek, egy valamikor vízbe zuhant, az idők során rácementálódott kavicsokkal borított csáklyafej, s az 1838-as nagy árvíz szintjét mutató táblák sorjáznak.
Egy ötüléses pihenőpad fülhallgatóiból vizeinkről szóló klasszikus versek, meg Händel, Johann Strauss és Smetana "vízi" zenéi áradnak. Végezetül a muzeológusoktól pancsolónak nevezett terem kínál nem mindennapi - az akvamobilra pompásan rímelő - élményt. Ötletes "tanépítmény" ismerteti gyerekkel-felnőttel a víz fizikai tulajdonságait, hasznosítási módjait. Az érdeklődőket szakszerű kalauzolás vezeti be a vízáramlás és vízörvénylés, a sarkantyúk és hullámtörők elhelyezkedésének titkaiba, az ifjú látogatók maguk működtethetnek egy apró zsilipet, egy golyós vízemelő szerkezetet, valamint egy szintén vízemelésre szolgáló Arkhimédész-csavart - ez a több mint két évezredes találmány, megalkotóját azonban ma is dicséri, hogy sok metróépítésnél ilyen típusú eszközzel szivattyúzzák felszínre a munka közben keletkező zagyot.
Info
Nyitva: október végéig - kedd kivételével - naponta 9-17, novemberben és decemberben 10-16 óráig.
Belépők: teljes árú 500, diák és nyugdíjas 250, családi 1000 forint. A belépés bejelentett csoportoknak - bizonyos feltételek mellett - ingyenes, ez esetben a kért tárlatvezetés fejenként 100 forint. Minden hónap első szombatján ingyenes.