Vasalt utak a Dolomitokban
Indulás előtt a képeket nézegetve azért akadtak kétségeink. A függőleges falon a tériszony, a csúcsok felé közeledve az állóképesség hiánya, a sziklamászásnál a gyengeség jelenthetett volna gondot. De a falon állva minden sokkal egyszerűbb. Aki fél, ne nézzen le, mondják a rutinosak. Az első pár lépés után aztán kiderül, nem nagy ördöngösségről van szó.
A via ferratát, vagyis a "vasalt utat" ugyanis pont a nem profi sziklamászó úri közönségnek találták ki kulturált testmozgás és természetjárás céljából. Az úttörők persze kemény munkát végeztek, amikor az ujjnyi vastag vasakat a legelképesztőbb helyeken verték bele a sziklákba, és kötötték össze azokat drótkötéllel. Nekünk már nem kell az olasz hegyivadászok ügyessége: a sziklák tövébe felvonó visz, a csúcsról is felvonó hoz le. Bázisunkon, Cortina d'Ampezzóban a felvonó olyan, mint Budapesten a hatos villamos.
Olaszország leghíresebb síparadicsomában járunk. A világon talán itt a legmagasabb az ezer főre jutó síliftek aránya - ötvennél is több van belőlük. Nem véletlen, hogy bő fél évszázada már téli olimpiát rendeztek ezeken a hegyeken. Azelőtt pedig első világháborús olasz front húzódott erre. Előtte négyszáz évig osztrák fennhatóság alatt állt Cortina, bár nyelvében végig olasz maradt. Aztán, amikor 1915-ben Olaszország belépett az első világháborúba, az olaszok sikeresen elfoglalták a várost és környékét, mivel a monarchia katonaköteles lakói az orosz fronton harcoltak akkoriban.
Hogy miféle háború is zajlott a festői völgyben, részben átélhető a Cortinától tucatnyi kilométerre lévő lagazui alagutakban. A harc a Lagazui-csúcsért folyt, ahonnan a völgyet ellenőrizték a monarchia csapatai. Az olaszok, hogy megszerezzék a csúcsot, hónapok alatt alagutak labirintusát építették-robbantották a hegybe. Közben tűz alatt tartották őket, ezért támadtak a hegyen belülről. Ez az alagútrendszer mind a mai napig végigjárható, igaz, hatszáz méteres szintkülönbséget kell leküzdeni hozzá, nagyrészt a hegy belsejében, elemlámpa fényénél. Cserébe föld alatti kamrák, gépházak, raktárak között bolyonghatunk.
Kicsit talán szívhez szólóbb az élmény, ha tudjuk, hogy magyarok ezrei pusztultak el e fronton. A harcoknak egyébként nem volt sok értelmük, a hegycsúcsot úgy, ahogy van, lerobbantották az olaszok, mire az osztrákok pár száz méterrel lejjebb újabb állásokat építettek ki. A labirintuson kívül a lövészárkok és egy múzeum emlékeztet a háborúra.
Estefelé pihenésképpen jólesik egy vacsora, ehhez azonban nem árt figyelembe venni, hogy Olaszország egyik legdrágább városában vagyunk - nyugodtan számolhatunk a velencei és a római árakkal, az öteurós sörhöz pedig Ferrarik és Aston Martinok adják a hátteret. A nagy luxus és kiépítettség nem feltétlenül előnye a városnak: a szűk, egyirányú utcák miatt állandóak a dugók, nő a légszennyezettség, a környezetet pedig egyre nehezebb megóvni a turista tömegek letaposásától. Még szerencse, hogy a hegyek között, kötélen lógva, ez nem jut eszünkbe.
Info
Cortina d'Ampezzóban napi 12-15 euró/fő áron lakhatunk kempingben. A felvonók ára 6 és 15 euró között van egy irányba, síeléshez megéri síbérletet venni. Ha valaki nagyon megunta a hegyeket, két óra alatt leautózhat Velencébe. Cortina tele van sportboltokkal, minden felszerelés kapható, de Magyarországról is lehet vinni bérelt cuccot. Egy teljes készlet napi díja 2500 forint körül alakul.