Dávid pajzsa és a hanukkia
Az egyik leggyakoribb jelkép Mózesnek a keresztények és a zsidók által is kivételes becsben tartott, a Tízparancsolatot idéző két kőtáblája. A "keresztény" táblákon szereplő öt-öt római szám helyett - mondja Rusznák Rita, a budapesti Zsidó Múzeum iparművészeti gyűjteményének vezetője - a "zsidó" táblákon a héber ábécé betűi szerepelnek. Láthatjuk őket egyebeken kívül a zsinagógák mindig nyugatra néző bejárata fölött.
A zsinagógák bejáratának jobb oldali "ajtófélfáján" kis tokban kézzel írott idézet a Tórából, az Ószövetség öt könyvének szövegéből. Ez a mezüze a zsidó otthonok ajtófélfáján is ott van - a rabbi szögezi föl -, s a hagyomány szerint a belépéskor és kilépéskor is meg szokás csókolni, hogy a lakásban és a külvilágban is az Örökkévaló óvja az ott lakót, a látogatót. A zsinagóga bejáratával szemben, az épület kelet felé mutató részén van a helye a frigyszekrénynek vagy Tóraszekrénynek.
Abban őriznek egy vagy több tökéletesen ép és hibátlan Tórát. Kalauzunk hangsúlyozza, hogy ha a két hengerre felcsavart tóratekercset bármilyen sérülés éri, azt többet nem használják, vagyis nem olvassák, sőt gyakran eltemetik - ez utóbbi mozzanathoz az ortodox hívők kiváltképpen szigorúan ragaszkodnak. Szabály az is, hogy ha a tóramásolók írás közben akár csak egyetlen betűt is elvétenek, a másolást újra elölről kell elkezdeniük.
A zsinagógák belül nagyon díszesek lehetnek, de emberábrázolást hiába keresünk bennük. Tilos az Isten ábrázolása is - sőt Isten nevét le sem szabad írni. Ezért még a templombelső szokásos héber szövegén is csak valamilyen körülírás szerepel: "Dicsérjétek az Ő/az Örökkévaló nevét napkeltétől napnyugtáig".
Az említettekhez hasonlóan fontos jelképe a zsidóságnak a menóra, a hétágú gyertyatartó. Nem kevésbé fontos elem a zsidó ünnepkörben a decemberi hanuka, a fény ünnepe. A hagyomány szerint - magyarázza Rusznák Rita - a jeruzsálemi templom elleni két évezreddel ezelőtti támadás után a zsidók egy napra elegendő rituálisan tiszta olajat találtak a főpap érintetlen pecsétjével - ám az csodálatos módon nyolc napig égett.
Erre a csodára emlékeznek a mai utódok a menórához hasonló nyolcágú hanukkiával - a kilencedik ág a "szolgagyertya", a samesz helye, az arra szolgál, hogy vele gyújtsák meg a többit.
A talán legismertebb zsidó jelkép az Izrael zászlaján is szereplő hatágú Dávid-csillag. A két egymásba fonódó háromszög egyebeken kívül az ég és a föld összetartozását hirdeti. Nevezik Dávid pajzsának is, arra emlékezve, hogy a hagyomány szerint a háromezer évvel ezelőtt élt Dávid király fegyveresei ilyen alakú pajzsot viseltek, vagy ezt a formát vésték pajzsukra. Történeti források szerint a csillag ott volt a Mátyás király és Beatrix esküvőjén rendezett felvonulás zsidó résztvevőinek zászlaján is.
Mind a Dávid-csillag, mind a menóra, mind pedig a két kőtábla gyakori véset, dombormű a temetők sírkövein is. Csakúgy, mint a szomorúfűz. Ez utóbbi adhatta az ihletet Varga Imrének, a világ második legnagyobb zsinagógája, a budapesti Dohány utcai sírkertjében állított emlék alkotójának is. "A temetetlenség feloldásának szimbóluma - magyarázza Rusznák Rita. - Az élet fájának minden levele egy-egy olyan, a holokausztban elpusztított embertársunk nevét őrzi, akinek nincs sírja, vagy azonosítatlan sírban nyugszik."
