Ékszerdobozok és fagylaltorgiák
A német ipar központja volt sok-sok éven át a Ruhr-vidék bányái, acélművei feketére festették a házakat és a tájakat. De az az idő már régen elmúlt. Arra járva furcsa érzés fogott el, s pár napba telt míg rájöttem, mi a szokatlan. Hogy tiszták az autók, mintha naponta mosatnák őket. Pedig csak két-három havonta teszik. De olyan tiszta a levegő, hogy ennyi is elég. A többi város is feltűnően tiszta, és mindenre inkább hasonlítanak, mint ipari központra.
Münster belvárosának 91 százalékát bombázták le a második világháború vége felé, most mégis olyan, mintha semmi sem változott volna a középkor óta. Turisták jönnek-mennek, nézik az óváros katedrálisát, amelyből csak néhány gótikus szobor maradt fenn épen, és kerülgetik a biciklistákat: hivatalnokokat, háziasszonyokat, apácákat és diákokat. Ezt a várost a bicikli fővárosának is tartják, jobban kell vigyázni velük, mint az autókkal.
A városházán írták alá 1648-ban a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békét. Most a városháza előtt az iráni szolidaritásra buzdító aktivisták foglalják el a bejáratot, fotókkal, feliratokkal. A turisták megnézik őket, aztán más látványosságok után néznek. S ha elfáradtak, leülnek egy teraszra, és nekilátnak az aznapi fagylaltorgiának. Hihetetlen méretű kelyhekben hozzák ki a pincérek a legelképesztőbben díszített fagylaltkölteményeket.
Bochum városának egyeteméhez egy szép botanikus kert is tartozik. Ebben a kertben - ahová ingyenes a bejárás - van egy rejtőzködő ékszerdoboz: a Költők és tudósok kertje. A sanghaji Tangji Egyetem adományozta 1990-ben a bochumi partneregyetemnek. Minden terve Kínában készült, a tárgyait is onnan hozták ide. Nem templom, nem pagoda, nem szentély - mélázó, gondolkodó hely. Valóban minden harmonikus, szépséges, zegzugos folyosók, tavacskák, hidak, vízesések és gondolkodásra alkalmas sarkok váltják egymást. Csend van, még a turisták sem zajonganak.
A Kemnade-tavat harminc éve hozták létre. Szabadidőközpontot építettek köré. Ezzel is munkaalkalmat teremtettek a felszámolt iparvidéken munkanélkülivé váltak számára. A hétvégeken ezrével jönnek ide a kirándulók. A Haus Kemnade egy XVI. századból való nemesi kastély, ma különleges múzeum: óriási hangszergyűjteményt őriznek benne. A városi zenekar hajdani csellistája, Hans Grumbt kezdte gyűjteni a régi hangszereket.
Idővel a család több mint 1700 hangszerre tett szert, köztük igen értékes, régi darabok is vannak. A gyűjtemény megalapozója és felesége is 99 évet élt, s a kollekciót a városra hagyták. Ezt is ingyen lehet megcsodálni, mint ahogy a szemközti nagy parasztházban a kocsimúzeumot, a régi madárkalitkákat és a mézmúzeumot.
A legnagyobb meglepetést talán Hattingen okozza. Ebben az elragadó városkában a házak valóban régiek, és nagyon különösek. Mintha részegek építették volna. A XIII. századi, 56 méter magas templomtorony homorú ívben hajlik délnyugat felé, a monda szerint azért, hogy ellensúlyozza az erős szelet. De ezt a helybéliek sem gondolják komolyan. A házikók az 1600-as, 1700-as évekből valók, a régi városháza meg 1420-ból.
A ma néhány ezer lakosú kisvárosban egykoron szép számmal éltek zsidó polgárok is. A sok érdekes ház között is különös a Landwehr testvérek 1763-ban épült otthona. Egyikük pszichiáter, másikuk gyermekorvos, s bár nem praktizálnak már, a világ jobbításának sajátos módját találták ki: a házfalra bölcs idézeteket festettek. Például Schillertől, aki azt mondta: a butasággal az istenek is hiába csatáznak.
A Ruhr-vidéken kiváló a vonatközlekedés. 34 euróért (automatából) vagy 36 euróért a vasúti pénztárnál napijegyet lehet kapni, amely a régió valamennyi településére érvényes, akár öt személy is utazhat egyetlen jeggyel egyszerre, és használhatja mindegyik városban a metrót és a buszokat.