Különleges négyzetkilométer
Talán kevesebbeknek van ismeretük arról, hogy a szigeten az Árpád-korban nemcsak nyulakat, hanem más kisvadakat is elejthettek a király és vendégei, hogy a kolostorhoz még csekélyke falmaradványaival is tiszteletet ébresztő templomóriás tartozott, hogy József nádor korában a paradicsom másának mondták a szigetet, hogy Arany János balladát szentelt a magukat a hídról levető öngyilkosoknak, hogy a Nemzeti Sportuszodát tervező mérnök ugyanaz a Hajós Alfréd, aki hazánk első - úszó - olimpiai győzelmeit aratta 1896-ban.
És mennyi minden van, amit csak kevesen tudnak! Például azt, hogy a sziget egyetlen négyzetkilométernyi területén 8500 fa kínál árnyékot a hűsölni vágyóknak és tiszta levegőt a város füstjétől, benzinbűzétől menekülőknek. Némelyik fa pedig - hívják fel rájuk a figyelmet a Fővárosi Kertészet Zrt. szakemberei - önmagában is nevezetes. Kezdjük a sétát a Margit híd felől!
A főváros 1873-as egyesítésének évfordulójára állított centenáriumi emlékmű után, a vizét zeneszó mellett 25 méterre is fellövő szökőkút mellett csodálatos platánok ejthetnek ámulatba (térképünkön: 1). Az egyik törzséből öt, a másikéból hat, harmadikéból hét - emberderéknál jóval vastagabb - ág fakad.
A fősétánytól jobbra, félúton a Sportuszoda és a Palatinus között négy feketefenyő magasodik (2), a többit 1945-ben kivágták, hogy felhasználják őket a Margit hidat átmenetileg pótló Manci híd építéséhez. Tőlük Pest felé fordulva, a "piros pados" úttól délre erősen megdőlt narancseperfa (3) - ha megrokkanva is, de a szigeti fák zömétől eltérően túlélte az 1838-as árvizet.
A Palatinus bejáratával szembeni fenséges platán "Hét vezér" néven ismert (4). Háborús robbanás pusztította, de a gyökerekből új törzsek nőttek, vastagodtak (a névvel ellentétben a fának csak hat törzsét számlálhatjuk - igaz, közülük kettő néhány méter magasban csaknem ugyanolyan robusztusan elágazik).
A szabadtéri színpad délnyugati sarkánál öreg tölgyek (5). Alattuk kopjafa hirdeti, hogy Arany János kedves fái voltak (a költő mellszobra is itt van, egyike a sziget több tucatnyi művészemlékének). Egy korabeli anekdota szerint egy rajongója beszédbe próbált elegyedni az ott üldögélő Arannyal: "Ó, de szépek a költeményei - ó, ha az Ön hársai maguk is beszélni tudnának!" Mire a költő: "Legelőször azt mondanák: Kisasszony, mi tölgyek vagyunk..."
A ma a sziget történetét bemutató kiállításnak otthont adó, és 152 lépcső megmászásáért cserében pompás körkilátást kínáló víztoronytól keletre Európa egyik legszebb platánja (6): kevés híján 40 méter magas, törzsének kerülete hat és fél méter. És bár majdnem kétszáz éves, törzse már szinte fekete, némelyik ágából friss hajtások igyekeznek áttörni a lombkoronát, hogy meglássák a napot.
A sziget északi negyedében, a Japánkertben három jókora kínai - lombhullató! - ősmamutfenyő (7) meg két soktörzsű kaukázusi szárnyasdió (8). A Halastó aprócska patakjának partján nő egy virginiai mocsárciprus (9) - e faj érdekessége, hogy lélegeztető gyökerei egyelőre arasznyi oszlopként emelkednek a talaj fölé.
Sétánk vége szépen rímel a kezdetére: a sziget északi végén egy hajdani marosvásárhelyi zenélő kút óriásfákkal övezett másolata és a déli testvérénél hét évtizeddel fiatalabb Árpád híd. Már újra "a városban" vagyunk.