Mali, a folyón bejárható ország
A hajós országjáráshoz be kell társulni egy teherhordó pirog legénységéhez és élvezni a lassúságot. Persze ennél sokkal gyorsabb és olcsóbb busszal közlekedni. A fővárost, Bamakót elhagyva először is az egykori Bamana Birodalom fővárosába, Seguba érkezünk. Az első pillantásra földszintes porfészeknek tűnő városka ad otthont Afrika talán legnagyobb zenei ünnepének, a háromnapos Niger Fesztiválnak. A január végén megrendezett kultúrőrület minden évben tematikus programokkal próbálja meg ide csábítani a lehető legtöbb turistát.
Tovább haladva a Niger mentén egy kis kerülőt kell tennünk, hogy meglátogassuk Mali - sőt, talán egész Nyugat-Afrika - leghíresebb épületét, a Dzsennében található vályogmecsetet. A várost esős évszakban teljesen körbeveszi a Bani, a Niger egyik mellékfolyója, így kizárólag komppal vagy csónakkal lehet megközelíteni a települést. Évszázadokig ezen a vidéken ment keresztül az arany, az elefántcsont, az ólom, a gyapjú és a kóladió kereskedelme, innen csónakokon vitték az árut Timbuktuba, ahonnan a mediterráneumba és végül Európába kerültek a szállítmányok. Ma a dogon és bambara törzsek maszkjaival és szőtteseivel kereskednek.
A dzsennei mecset különlegességét az UNESCO időben felismerte, és több mint 20 évvel ezelőtt védelem alá helyezte. Pedig maga az épület nem túl régi. 1905-ben épült. Igaz, az eredetije a XIII. században, de azt 1810 körül porig rombolták. Az ötezer főt befogadó mecsetbe néhány gyalázatosan viselkedő turistának hála, hitetleneknek megtiltották a belépést - legalábbis papíron. Gyakorlatban azonban fizetni kell az imámnak, és bárki beléphet, akinek van kedve utánajárni.
Az év vége felé, amikor az eső eléggé megrongálja nemcsak a mecsetet, de az egész várost, minden évben összegyűlnek a lakók, és egy hatalmas parti keretében közösen felújítják az épületeket. Dzsennében megtalálni az afrikai lét kellékeit: a porban reménytelenül üldögélő emberek, a szemétben legelő kecskék és Korán-iskolák is. A Nigeren felfelé haladva Moptiba érkezünk. A Niger és a Bani folyók találkozásánál fekszik, az egyik legjelentősebb kereskedőváros, többek között Dzsennét köti össze a már említett Timbuktuval, már amikor hajózható a Niger.
Timbuktuból tömbökben hozzák a sót és fűszereket, visszafelé pedig a nyugat-afrikai partvidék termékeit szállítják. Ennek megfelelően hihetetlen mennyiségű csónak kóborol fel-alá a folyókon - egy részük hatalmas, több tonnát megmozgatni képes, három ember által hajtott hosszú pirog, a hosszú távú kereskedelemre, mások parányi lélekvesztőről vetnek hálót - ők jobbára a szomszédos tuareg halászfalvak lakói.
Aki a mali utazására szeretné föltenni a koronát, annak ajánlható a háromnapos csónakút a legendás Timbuktuba. A pirogból ki sem kell szállni, ott lehet főzni, enni, teázni, miközben szép lassan kúszik mellettünk a nyugat-afrikai sivatagos-szavannás táj. Talán már önmagában ezért megéri...
Info
Vízum: magyar állampolgárok számára kötelező. Nagykövetségük nincs Magyarországon, legközelebb a bécsi tiszteletbeli konzulátuson lehet érdeklődni.
Repülés: átszállással lehet csak Budapestről Bamakóba jutni, az út találékonyságtól függően 170-200 ezer forint körül alakul.
Árak: Mali olcsóbb, mint Magyarország, napi 30-40 euróból már elfogadható szállást és normális étkezéseket is ki lehet hozni, de az itthon megszokott színvonal nem olcsó.
