A szász főnix
Különleges hangulata van annak, amikor a percre pontosan közlekedő villamosról az ember átszáll egy gőzmozdony húzta kisvasútra, hogy a már majdnem teljesen régi pompájában ragyogó Drezda külvárosából eljusson Moritzburgba, Erős Ágost egykori vadászkastélyába. De épp ilyen élmény lapátkerekes gőzhajón utazni, miközben sorra bukkannak elő "kis" kastélyok az Elba partján - kicsik, legalábbis Pillnitz épületeihez, vagy a Drezda szívében álló Rezidenzschlosshoz képest. Ugyanígy a régi és az új épületek közötti ellentéten kezdünk el töprengeni, már csak azért is, mert az újak tökéletesen illeszkednek a városba.
A második világháború pusztítása után a városiak nekiláttak, és sorra újjáépítették emblematikus épületeiket: a Zwingert, a Semperopert, a Rezidenzschlosst, majd néhány éve következtek az óváros szívének, a Neumarktnak az épületei, élükön a nagyrészt magánadományokból finanszírozott Frauenkirchével. De nem elégedtek meg azzal, hogy a régi értékeket újra megteremtették - az elmúlt néhány évben több különleges, új épülettel is gazdagodott a város. Az új zsinagóga érdekessége például abban rejlik, hogy a kívülről ablaktalan kockának látszó épület teteje teljesen üvegből készült. A Wolkswagen luxusautógyárának, a Gläserne Manufakturnak pedig a falai vannak üvegből - a több ezer fával körülvett gyárban "mellesleg" koncerteket is tartanak. Az építészet iránt rajongóknak ajánlott még felkeresni Drezda villanegyedét, ahol egy időben (egy különleges, helyi rendeletnek köszönhetően) csak eltérő stílusú villák épülhettek - így egy helyen látható a teljes építészeti stíluspaletta.
Ugyanígy a hagyomány és az újdonság keveredik a város kulturális életében. Megtalálhatók a régi, nagy múzeumok, gyűjtemények, mint a Zwinger, Tiziano, El Greco, Vermeer, Rubens, Botticelli, Rembrandt és mások remekműveivel, vagy hatalmas porcelángyűjteményével, de újdonságok is, mint például a Karl May Múzeum. Annak sem kell unatkoznia, akit nem vonzanak a hosszú, tárolókkal teli kiállítótermek: a Weber Múzeum például egy kis vidéki ház, utánozhatatlan hangulattal. Végig lehet ugyan bogarászni a régi kottákat, leveleket, okmányokat, de sokkal inkább megérinti a látogatót, ha a kamarakoncert előtt, egy pohár bor mellett elücsörög a kis kertben, amely Carl Maria von Weber több művét ihlette.
A régi és az új értékek megléte jellemzi a Drezdai Zenei Ünnepi Játékokat is májusban-júniusban. A fesztivált 1978-ban alapították felsőbb utasításra, hogy megmutassák, a jelentős zenei hagyományokkal rendelkező város továbbra is világszínvonalú zenei élettel rendelkezik. Így megfordult ott Barbara Hendricks, Herbert von Karajan, Claudio Abbado, Zubin Mehta, és még egy sor világhírű művész. Az "erődemonstráló" fesztiválok kora persze már lejárt, de a drezdaiak ma is érdekes, izgalmas klasszikus zenei fesztivált rendeznek évről évre. A város több tucat helyszínén zajlanak opera-előadások, klasszikus zenei és kórushangversenyek, dzsessz- és táncelőadások. Ettől az évtől új vezetőt kapott a fesztivál Jan Vogler személyében, aki Neue Welt (Új világ) néven új irányt hirdetett. Továbbra is a városba invitálja a nagy neveket (idén például Nicolas Harnoncourtot, Bobby McFerrint), hogy a helyi művészekkel közös, új produkciókat hozzanak létre. Ezen kívül azonban nagyon sok fiatal tehetséget csábít el a fesztiválra - ebben az évben például több előadást tartott a neves amerikai dzsessziskola, a Juilliard Scool tánctagozata, a Juilliard Dance végzős évfolyama.
A legnagyobb csoda talán mégsem az, hogy a romokból újjáépítették az egész várost. Sokkal inkább az, hogy mára Drezda egymást érő nyári fesztiválok, kulturális események színhelye lett, ahol a városlakók büszkék arra, amit elértek.
