„Azt nem tudom, hogy a bolygó lakható-e” – fogalmazott Steve Howell, aki szerint azt sem lehet tudni, hogy van-e légköre. A lényeg, hogy egy másik csillag lakható zónájában földméretű exobolygót találtak és nem kell nagy jós tehetség annak kijelentéséhez, hogy hamarosan sokkal közelebb is találunk ilyen naprendszert.
|
A Földtől 500 fényévre talált az első élet lehetőségét rejtő bolygót
NASA / Fotó |
A feltételezések szerint a Kepler 186f kódjelű kőzetbolygó (ha valóban kőzetből áll) nem olyan forró, hogy elpárologjon róla a víz és nem olyan hideg, hogy mindent jég borítson. Eddig is találtak már bolygókat más csillagok lakható zónájában, de azok jóval nagyobbak voltak a Földnél, ami pedig földméretű volt, olyan közel volt napjához, hogy azon kizárt bármiféle élet előfordulása.
Ez a különleges bolygó, a Kepler 186f, egy törpecsillag körül kering tőlünk 500 fényévre. Nem egyedül, négy másik bolygó társaságában.
A Science folyóiratban megjelent közlemény szerint a bolygó 129,9 földi napnak megfelelő keringési idővel tesz meg egy fordulatot. Nem mellesleg sokkal közelebb van csillagához, mint a Föld a Naphoz, mégis annak lakható zónájában fekszik, mert az ő csillaga egy M típusú vöröstörpe, amelynek mérete és a tömege is a mi Napunk fele. (Nagyjából olyan távolságra van, mint a Merkúr a Naptól.)
|
A NASA ábráján a két bolygó egymáshoz viszonyított mérete látszik, valamint helyük a naprendszerszerükben
NASA / Fotó |
A Kepler-űrtávcsövet 2009. március 6-án indították, majd a műszerek kalibrálása után másfél hónappal elkezdte a megfigyeléseket. A távcső fő feladata a Naprendszeren kívüli bolygók, az úgynevezett exobolygók keresése. Ezek közül azok érdeklik a csillagászokat, amelyek pályája a lakható zónába esik. Ehhez a Kepler egyidejűleg több mint százötvenezer csillag fényességét mérte. Azt próbálták érzékeny műszereivel észrevenni, amikor egy bolygó keringése közben áthalad a csillag előtt, ami a csillag látható fényének csekély elhalványodását okozza – így vették észre a Kepler 186f exobolygót is.
Tavaly nyáron egyébként úgy tűnt, hogy az űrtávcső sorsa megpecsételődött, mert miután a második lendkereke is meghibásodott, nem gyűjtött több adatot. Bár a sorsa igen kétségesnek tűnt, tavaly év végére körvonalazódni látszott, hogy hogyan lehet mégis megmenteni a NASA második legnagyobb űreszközét a korai kikapcsolástól. A K2 fedőnevű, új küldetés során a Nap sugárnyomásával szemben egyensúlyozva tartja magát egy adott égterület felé fordulva a Kepler.
A tervek szerint 2018-ban indítják útnak a James Webb Űrteleszkópot (JWST), amelynek különleges infravörös kamerája ideális eszköze lehet a távoli bolygók légkörének, időjárásának tanulmányozására. Marcia Rieke csillagász szerint a James Webb űrteleszkóp nem kimondottan az exobolygók kutatására épült, de ez egy „rugalmas obszervatórium”, ami nagy valószínűséggel észleli az árulkodó életnyomokat – víz, széndioxid, metán és más anyagokat.
