Tegyük hozzá, hogy Amerikában érvényes nettó árról van szó, ami Magyarországon könnyen lehet akár a duplája is, ám a korszakváltás ígérete ebben is benne van: ha a boltokban tízezer forint körüli áron fognak olyan okosmobilokat kínálni, amelyek többet tudnak, mint a smartphone-forradalmat 2007 táján (599 dolláros, azaz 150 ezer forintos alapárral) elindító iPhone, akkor valószínűleg nem sokan maradnak majd internetképes okostelefon nélkül. (Az iPhone 1 azért is érdekes összehasonlítási alap, mert webböngészésre, levelezésre és navigációra – a mai fogalmak szerinti fejletlensége ellenére – tökéletesen alkalmas volt, ami egyértelművé teszi, hogy a 20 dolláros smartphone-ok is kielégítik majd ugyanezeket az igényeket.)
Ahogyan az anandtech.com-on közreadott előrejelzés egyik kommentelője írja, 20 dollár nagyjából három pizza ára a fejlett világban, és ezen a szinten már azok is megkockáztatják majd, hogy átszokjanak a „nagyitelefonról” a smartphone-ra, akiket eddig nem vonzott igazán a lehetőség, vagyis a tényleg csak biztonságból mobilt tartó (általában a gyerekek vagy az unokák kiöregedett készülékét használó) nagyszülők meg a fejlődő világ kevéssé fizetőképes polgárai, akik eddig is mindig a belépő szintű, legolcsóbb modellekből választottak.
Az ARM úgy számol, hogy a 20 dolláros alsó árküszöb elérésével nagyjából négymilliárd (!) új, a telefont eddig legfeljebb beszélgetésre és a Facebook üzenőfelületén történő kommunikációra használó ügyfelet lehet elérni (az utóbbi felhasználási mód például Afrikában elterjedtebb az SMS-nél). A négymilliárdos számot különösen azzal érdemes összevetni, hogy a tavaly ilyenkor készült iparági előretekintések még 3,6 milliárd internetezőt jósoltak 2017-re – ezt a számot valószínűleg gyorsan elfelejthetjük.
Már a következő, 2015-ös évben 800 millió olcsó okosmobil eladásával kalkulálnak, 2018-ban pedig már 1,2 milliárd ilyen telefon fogy majd. Természetesen sok függ majd a tartalom- és hozzáférés-szolgáltatások árazásától is, de ha azt vesszük, hogy a GPS-navigáció alapesetben eleve ingyenes, és a fejlődő országokban a díjmentes Facebook ma is része a mobil adatcsomagoknak, talán tényleg nem túlzás forradalomról beszélni. Igaz, ahhoz, hogy mindebből valóság legyen, nemcsak olcsó okoskészülékek, hanem fejlett hálózatok is kellenek.
A mobilinternet élvezhető használatához 3G-re van szükség, ugyanakkor a világ jelenlegi 3G-lefedettsége meglehetősen hézagos: Afrikában például csak 93 millió emberhez jut el a széles sávú mobilinternet – miközben egyedül Nigéria lakossága meghaladja a 180 milliót –, Indiában pedig mindössze hatszázalékos az elérés lakosságarányosan. Persze a fejlett világban is vannak még növekedési tartalékok: Franciaországban 64 százalékos a 3G-lefedettség, a ténylegesen mobilnetelőfizetéssel rendelkezők aránya pedig még az USA-ban is alig lépte át a 20 százalékot, Japán pedig a maga 47 százalékos értékével globális csúcstartónak számít.
Érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy egyelőre nemcsak Afrikában, de Ázsiában is a Symbian és a Series 40 számít a legelterjedtebb mobil operációs rendszernek, ami az esetek többségében régi Nokia telefonokat jelent. Ha megérkeznek a 20 dolláros telefonok, az első körben valószínűleg ezeket fogják lecserélni olcsó – az ARM szerint leginkább androidos – smartphone-ra. Ahhoz, hogy ezekből a tervekből valóság legyen, új üzleti modellre is szükség lesz. A szolgáltatók és a gyártók eddig jobbára abból éltek, hogy az olcsón adott drága készülékek árát a drágán mért szolgáltatások hozták vissza. A legalacsonyabb árszegmensben viszont ilyesmire nem lesz mód, hiszen akinek a 20 dolláros készülék jelenti a megfizethetőség felső határát, az nyilván nem fog havonta ugyanennyit (vagy többet) kifizetni egy adatcsomagot is tartalmazó mobilelőfizetésért.
A megoldást a kevésbé fizetőképes piacokon a reklámokkal finanszírozott hozzáférés-szolgáltatások jelenthetik. Meg persze a keresztfinanszírozás és az árukapcsolás különböző módozatai, amelyekből a fejlődő térségben ma is széles a választék: ahol nincs elektromos hálózat, de mindenkinek van valamilyen mobilja, ott az üzletek az akkutöltés lehetőségével (is) csábítják magukhoz a vásárlókat – márpedig az okostelefont sokkal gyakrabban kell tölteni, mint a nyomógombos elődjét.
