A cubesat műholdakat már régóta használják, de még sosem juttatták el több fényév távolságra. Nagy előnyük, hogy a kis méretük (10X10X10 centis kockákról van szó) miatt jóval olcsóbban - kevesebb üzemanyaggal - lehet az űrbe juttatni őket, mint a több méteres "normál" szondákat, viszont nyilván kevesebb műszert hordozhatnak nagyobb társaiknál.
A most kiszemelt bolygóra egyébként még 2008-ban bukkantak a Hubble űrtávcső felvételein. A gázóriás másfélszer nagyobb a Jupiternél, és nagyjából a Szaturnuszhoz hasonló távolságra kering napja körül.
A Beta Pictoris b a Földhöz legközelebbi exobolygó, amit közvetlenül sikerült lefotózni. A bolygók többségét úgynevezett fedési módszerrel fedezik fel: ahogy központi csillaguk körül keringenek, szerencsés esetben - a mi szemszögünkből - elhaladnak előtte, így a csillaguk fényessége minden tranzitnál lecsökken. Ezt a - sokszor minimális - fénycsökkenést érzékelik óriástávcsöveink, ebből számolják ki a napját "kitakaró" bolygó méretét, távolságát, összetételét és pályaadatait. Ez a módszer viszont korlátozza a csillagászok lehetőségeit, hiszen így egyrészt nehéz kisebb bolygókat detektálni, másrészt számos bolygó nem takarja ki a napját, így az észlelése a mai technológiával rendkívül nehéz. Tovább nehezíti a megfigyeléseket, hogy számos csillagot - így a Beta Pictorist is - hatalmas por- és gázfelhő vesz körül.
|
A Beta Pictoris (középen, kitakarva) és egyetlen ismert bolygója (jobbra lent)
Processing by Christian Marois, NRC Canada |
Blake és társai erre a dilemmára igyekeznek megoldást találni: a cubesat szondák ugyan szintén tranzit-módszerrel dolgoznának, de legalább jóval közelebbről - akár a porgyűrűn túl - végezhetnének méréseket. Blake számításai szerint a mini műholdakkal olyan óriás gázbolygókat is észlelhetnének, melyek nagyon közel keringenek a Beta Pictoris körül (is), így hiába hatalmasak, a Földről észrevehetetlenek.
A NASA egyébként márciusban készül kilőni 2 cubesat szondát, melyek a következő tervezett Mars-küldetést (egy újabb marsjáró kijuttatását) felügyelnék. Az is felmerült, hogy a mini műholdakat már most távolabbra is eljuttatnák, például az Europa, vagy az Encladus holdakhoz.
|
A Beta Pictorist körülvevő óriási gáz- és porgyűrű a Hubble felvételén
NASA, ESA, D. Apai és G. Schneider (University of Arizona) |
Az exobolygó-vadászat ennél is bonyolultabb küldetésnek ígérkezik, de a fő probléma nem is ez, hanem az idő. A tudományos felfedezéseket ugyanis akkor hitelesítik, ha a kiszemelt bolygó-jelölt az észlelések során legalább háromszor elhaladt a napja előtt. Ha egy bolygó nagy távolságban kering központi csillaga körül, egy-egy tranzit több száz évet is igénybe vehet, így értelemszerűen olyan bolygókat keresnek, melyek nagyon gyorsan keringenek, és mindössze 2-6 havonta tesznek meg egy kört.
