galéria megtekintése

Tenyérnyi vadászflottát indíthat a NASA

0 komment

NOL

Érdekes dilemmával szembesült a NASA: ha az egytonnás, félmilliárd dolláros Kepler űrtávcsővel több ezer bolygót fedeztek fel, akkor vajon mire lehet képes egy flottányi mini műhold?

"Több adatot olcsóbban és gyorsabban" - ez lehetne a mottójuk azoknak az amerikai űrkutatóknak, akik tenyérnyi méretű műholdakkal vadásznának idegen bolygók - és talán életformák - után.

Cubesat műhold
Cubesat műhold
Svobodat - Own work, CC BY-SA 3.0 / Wikipédia

Ameer Blake, a Howard University kutatója a Space.com-nak azt nyilatkozta, lehetségesnek tartják, hogy cubesatnak nevezett miniatűr szondákat küldjenek a Beta Pictoris csillag közelébe, ami körül legalább egy bolygó keringhet. Blake januárban mutatta be kutatási eredményeit az amerikai űrkutatási egyesület ülésén.

 

A cubesat műholdakat már régóta használják, de még sosem juttatták el több fényév távolságra. Nagy előnyük, hogy a kis méretük (10X10X10 centis kockákról van szó) miatt jóval olcsóbban - kevesebb üzemanyaggal - lehet az űrbe juttatni őket, mint a több méteres "normál" szondákat, viszont nyilván kevesebb műszert hordozhatnak nagyobb társaiknál.

A most kiszemelt bolygóra egyébként még 2008-ban bukkantak a Hubble űrtávcső felvételein. A gázóriás másfélszer nagyobb a Jupiternél, és nagyjából a Szaturnuszhoz hasonló távolságra kering napja körül.

A Beta Pictoris b a Földhöz legközelebbi exobolygó, amit közvetlenül sikerült lefotózni. A bolygók többségét úgynevezett fedési módszerrel fedezik fel: ahogy központi csillaguk körül keringenek, szerencsés esetben - a mi szemszögünkből - elhaladnak előtte, így a csillaguk fényessége minden tranzitnál lecsökken. Ezt a - sokszor minimális - fénycsökkenést érzékelik óriástávcsöveink, ebből számolják ki a napját "kitakaró" bolygó méretét, távolságát, összetételét és pályaadatait. Ez a módszer viszont korlátozza a csillagászok lehetőségeit, hiszen így egyrészt nehéz kisebb bolygókat detektálni, másrészt számos bolygó nem takarja ki a napját, így az észlelése a mai technológiával rendkívül nehéz. Tovább nehezíti a megfigyeléseket, hogy számos csillagot - így a Beta Pictorist is - hatalmas por- és gázfelhő vesz körül.

A Beta Pictoris (középen, kitakarva) és egyetlen ismert bolygója (jobbra lent)
A Beta Pictoris (középen, kitakarva) és egyetlen ismert bolygója (jobbra lent)
Processing by Christian Marois, NRC Canada

Blake és társai erre a dilemmára igyekeznek megoldást találni: a cubesat szondák ugyan szintén tranzit-módszerrel dolgoznának, de legalább jóval közelebbről - akár a porgyűrűn túl - végezhetnének méréseket. Blake számításai szerint a mini műholdakkal olyan óriás gázbolygókat is észlelhetnének, melyek nagyon közel keringenek a Beta Pictoris körül (is), így hiába hatalmasak, a Földről észrevehetetlenek.

A NASA egyébként márciusban készül kilőni 2 cubesat szondát, melyek a következő tervezett Mars-küldetést (egy újabb marsjáró kijuttatását) felügyelnék. Az is felmerült, hogy a mini műholdakat már most távolabbra is eljuttatnák, például az Europa, vagy az Encladus holdakhoz.

A Beta Pictorist körülvevő óriási gáz- és porgyűrű a Hubble felvételén
A Beta Pictorist körülvevő óriási gáz- és porgyűrű a Hubble felvételén
NASA, ESA, D. Apai és G. Schneider (University of Arizona)

Az exobolygó-vadászat ennél is bonyolultabb küldetésnek ígérkezik, de a fő probléma nem is ez, hanem az idő. A tudományos felfedezéseket ugyanis akkor hitelesítik, ha a kiszemelt bolygó-jelölt az észlelések során legalább háromszor elhaladt a napja előtt. Ha egy bolygó nagy távolságban kering központi csillaga körül, egy-egy tranzit több száz évet is igénybe vehet, így értelemszerűen olyan bolygókat keresnek, melyek nagyon gyorsan keringenek, és mindössze 2-6 havonta tesznek meg egy kört.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető