Már a XIX. század pszichológusai tudták, hogy ha az ember az életére meghatározó jelentőségű választás előtt áll, akkor nem hamarkodja el a döntést. Ha kell, hosszú időt szán a bejövő információk integrálására, hogy a lehető legjobb döntést hozhassa.
„Ez az első alkalom, hogy egy olyan kevéssé fejlett élőlény, mint a gyümölcslégy esetében sikerült igazolni, hogy a döntéshozatal során benne is az emberhez hasonló folyamat zajlik le” –idézte Miesenböck szavait a The New York Times.
Hogy miért éppen a gyümölcslegyet vizsgálták az oxfordi kutatók, arra választ Juhász Gábor, az ELTE TTK Anatómiai Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszék tudományos főmunkatársa adott a Mitől döglik a légy? – Drosophila-kutatások szerepe az emberi betegségek megértésében című áprilisi előadásán. Ott hangzott el, hogy a muslicákat manapság is szívesen használják kutatási célokra, amelynek több oka is van. Egyebek mellett a gyors, mintegy 10 napos életciklusa, az olcsó fenntartási költsége és szaporasága miatt részesítik előnyben, valamint azért is, mert a légy és az emberi test meglepő módon sok tekintetben hasonló.
Az összekötő kapocs a légy és emberi mentális tevékenység között a FOXP gén.
A légy agyát több mint százezer, bonyolult hálózatokba szerveződő idegsejt alkotja, melyek többek között a különféle viselkedési formákat, a tanulást, az emlékezőtehetséget és alvást irányítják. Az emberi betegségekkel kapcsolatba hozható gének mintegy háromnegyedének homológja is fellelhető a genomjában. Így a muslicák vizsgálata révén a kutatók betekintést nyerhetnek egyes emberi betegségek pathomechanizmusába, melynek megértése kulcsfontosságú a megfelelő gyógyszerek kifejlesztéséhez.
Az oxfordi kutatók különös módon vizsgálták ezen apró élőlények döntéshozatalát. Egy speciális kamrába helyezték a gyümölcslegyeket, amelynek két rekesze között szabad volt az átjárás.
Amikor az egyik kamrába jóval erősebb illatanyagot fecskendeztek be, mint a másikba, akkor a gyümölcslegyek gyorsan a kevésbé illatos részbe húzódtak.
Ám, amikor az illatkoncentráció a két részben közel azonos volt – legfeljebb tízszázalékos volt a koncentrációkülönbség –, a legyek jóval hosszabb idő után döntötték el, hogy melyik kamrába mennek – és gyakran hibázva a dúsabb koncentrációjú térrészbe repültek.
A kutatók mutáns gyümölcslegyek viselkedését is megfigyelték. Arra a következtetésre jutottak, hogy a FOXP gén mutációját hordozó élőlények társaiknál jóval lassabban döntötték el, hogy melyik kamrába repüljenek.
„Meglepett minket ez a viselkedés, hiszen korábban azt hittük, hogy a gyümölcslegyek nem hagynak időt a döntésre, impulzív módon választanak a lehetőségek közül. Kiderült, hogy ez nem igaz” – szólt Miesenböck.
A kutatók szerint ez a folyamat annyira szorosan utánozza az emberi döntéshozatalt, hogy vélhetően ugyanazok a modellek írhatják le ez emberi viselkedését, mint amik megjósolják egy légy döntéseit.
Az összekötő kapocs a légy és emberi mentális tevékenység között a FOXP gén lehet, amelyről azt feltételezik, hogy az ember kognitív és nyelvi fejlődésében játszik szerepet.
(A FOXP gén mutációja az ember esetében alacsonyabb intelligenciát és nyelvtanulási nehézséget okoz.)
Shamik Das-Gupta oxfordi neurológus, a tanulmány vezető szerzője, a hibás FOXP génnel élők döntési mechanizmusát ahhoz hasonlította, amikor az ember lyukas vödörben próbál vizet tárolni. Döntés előtt az egészségesen működő agy összegyűjti az információkat, és akkor határoz, ha az információk mennyisége elér egy bizonyos szintet.
De amikor a FOXP hibás, az információk mennyisége nem éri el ezt a bizonyos szintet, ahogy a lyukas vödör sem telik meg, ezért gyakorta rossz döntést hoz – hiszen dönteni mindenképpen kell.
Hogy pontosan milyen szerepet játszik a FOXP gén a vele összefüggésbe hozott különböző mentális folyamatokkal – a mozgás, a gondolkodás, a kommunikáció, a döntéshozatal – továbbra is rejtély. Miesenböck szerint a kutatással az egyértelműen bebizonyosodott, hogy a meglehetősen kezdetleges élőlények esetében is beszélhetünk kognitív képességekről.
