galéria megtekintése

Még ismeretlen űrbéli tényezők

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 02. számában
jelent meg.


Palugyai István
Népszabadság

Titokzatos okok miatt pusztultak el a nyáron űrbe küldött gekkók – jelentették ki múlt hét végén a moszkvai orvosbiológiai intézetben, ahol lapunk tudósítójaként az űrorvoslás vezető kutatóhelyének számos különleges eredményével is megismerkedhettem.

Mintegy egy hónapja írtunk az akkori feltevések szerint halálra fagyott hüllőkről, melyeket eredetileg azért küldtek Föld körüli pályára a Foton–4M nevű műholddal, hogy űrbeli szaporodásukat tanulmányozzák. Akkor az orosz űrhivatal, a Roszkozmosz azt közölte, hogy feltehetőleg a fűtési rendszer omlott össze a gyíkok tartórészében. Most a legilletékesebb helyen, az Orosz Tudományos Akadémia moszkvai Orvosbiológiai Problémák Intézetében kaptam tájékoztatást, egy nappal a múlt pénteken tartott sajtótájékoztató előtt.

Ilyen lenne a Mars-séta? A szimulációs kísérletben ilyen volt a vörös bolygó felszíne
Ilyen lenne a Mars-séta? A szimulációs kísérletben ilyen volt a vörös bolygó felszíne
Ismaelgh (CID/AECC)

Az 1963 óta működő intézmény projektvezetője, Vlagyimir Szicsev szerint a madagaszkári gekkók egyelőre ismeretlen űrbeli tényező, és nem megfagyás miatt pusztultak el, és a korábbi közlésekkel ellentétben – miszerint az állatok a landolás előtt legalább egy héttel már nem éltek – kimúlásuk pontos idejét sem tudják. A három héttel korábban földet ért űreszközt most is vizsgálják, de azt már kiderítették, hogy a nőstény gekkóban tojásokat találtak, igaz, azt nem tudják, ezek megtermékenyültek-e, vagyis az állatok párosodtak-e. Sajnos a kommunikációs csatorna a fellövés után egy héttel megszakadt, és bár később helyreállították a kapcsolatot, a kritikus időszakból nem maradt felvétel.

 

Ugyanez a faj egyébként a földi laboratóriumban az űrbelihez hasonló körülmények között jól viselte a kísérletet, ahogy tavaly egy másik gekkófaj az űrutazást is. A mostani kísérletben felvitt gyümölcslegyek és mikroorganizmusok a gyíkokkal ellentétben szaporodtak is, pedig a korábbiaktól eltérően hosszabb ideig – 45 napig – voltak az űrben. (Hogy az emberi szaporodás űrbeli kipróbálására mikor kerül sor, nem kaptam választ.)

Az űrutazásra való orvosi felkészítésben, az űrben töltött időszak alatti szakmai támogatásban, majd azt követő rehabilitációban döntő szerepet játszó intézet egyébként most októberben fontos évfordulót ünnepel: épp fél évszázada járt az első orvos, Borisz Jegorov az űrben. A 350 kutatót foglalkoztató intézmény szakmai munkájának értékét jelzi, hogy orvosilag ők a felelősek a Nemzetközi Űrállomás legénységének optimális egészségi állapotáért is – hangsúlyozta Oleg Orlov megbízott igazgató.

Itt van az a világhírű terem is, melyben 2007 és 2011 között a Mars 500 nevű hosszú távú pszichológiai kísérletet végezték. A négy, egymástól függetlenül működtethető különleges modulba zárt hat férfi (három orosz, egy-egy francia, olasz és kínai) több szakaszban tartózkodott az összesen 550 köbméteres terek valamelyikében. (Ketten közülük épp pár hete jöttek vissza a Nemzetközi Űrállomásról.) A legutolsó, 520 napos kísérlet célja a körülbelül ugyanennyi ideig tartó Mars-utazás elzártságának modellezése volt. A program egyik vezetője, Marc Belakovszkij segítségével a Mars-sétát imitáló modulba is betekinthettem, melynek vörös homokját kődarabokkal és néhány sziklával szórták tele, a mennyezeten pedig csillagokra emlékeztető LED-ek világítottak.

Itt egyenként két-két „űrhajós” töltött 3-4 órát. A kísérlet irányítói etikai okokból nem vették fel a résztvevők összes beszélgetését, de igazán komoly konfliktusra a különböző kultúrák ellenére sem került sor. Alvási problémák ugyan jelentkeztek, és néhányan időnként kerülték a többiekkel való érintkezést. Ilyenkor azonban elzárkózhattak hálószobájukba, mely meglehetősen spártainak tűnt. A külvilággal való kapcsolat fenntartása végett háromszor egy héten hírprogramokat közvetítettek részükre, de voltak könyveik, és videókat is nézhettek. A program folytatását most tervezik, ám legközelebb a legénységbe két hölgyet is várnak. Az igazi Mars-utazásra azonban az intézet szakértői szerint is 2035–2040-ig kell még várni. Biológiailag ennek legnagyobb veszélye a hosszú ideig ható kozmikus sugárzás, mely ellen még ki kell dolgozni a hatékony védelmet.

Ami ellen viszont az intézet kutatóinak sikerült, az a súlytalanságban órákon belül meginduló csontvesztés és izomsorvadás. Az itt kidolgozott függőleges számítógépes futópad (ezen legfeljebb négy kilométert szabad megtenni, igaz, óránkénti 20 kilométeres sebességgel), vagy a súlytalanságban használható számítógépes ruha hatékonyan védi az űrhajósokat a fizikai leépüléstől.

Inessa Kozlovszkaja, az Orosz Tudományos Akadémia tagja szerint ezek a hatások függetlenek a repülési idő hosszától, ami elvileg bármilyen hosszú űrutazásra is lehetőséget ad, ha megvannak a megfelelő védőintézkedések. Ezek pontos kialakításához, mozgásszerveink súlytalansághoz való alkalmazkodásának vizsgálatára az intézetben érdekes földi modellméréseket dolgoztak ki. Az egyik, nyolc hétig is folytatható mérésnél a kísérleti személyt vízbe merítik, ám a folyadéktól a testet elszigetelik. A másik, a hosszabb időn át, akár egy évig zajló –a fejet a lábhoz képest lejjebb elhelyező – fektetési módszer szintén a mikrogravitációt szimulálja. A vízbe merített önkéntes mosolyából ítélve azonban ezek nem tűnnek annyira kellemetlennek, mint amilyen – legalábbis a gekkók esetében – az éles bevetés lehet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.