„A tapasztalatok szerint a varjak a harmadik helyzetre reagálnak a leghevesebben" - összegzi eredményeiket a kutató. „Ez azt mutatja, hogy a kontextus is számít. A varjak akkor a legérzékenyebbek a halott fajtársukra, ha ismerős ragadozókkal látják."
A kutatók úgy gondolják, hogy a madarak a fajtársuk halálából, annak okaiból tanulnak. Azért mennek a közelébe és vizsgálják a tetemet, hogy a a későbbiekben felismerjék a veszélyt és a saját túlélési esélyeiket javítsák.
„A maszkok arra szolgáltak, hogy kiderítsük, mi alapján ismerik fel az embereket a varjak - minden héten más önkéntesekkel dolgoztam" - magyarázza Swift.
A reakció az esetek 96 százalékában ugyanaz volt. „A tetemet felfedező madár (általában a terület domináns varjúja) károgni kezdett és 5-11 további madarat hívott oda." A csapat 10-20 percig hangosan károgott, majd lassan elcsendesedtek és a területet uraló madár kivételével elrepültek.
A kísérletben résztvevő varjak 38 százaléka még hat héttel a kísérletek elvégzése után is felismerte a „veszélyes” embert.
Korábbi kísérletek azt mutatják, hogy a varjaknak kitűnő a memóriájuk és meg tudják jegyezni az emberi arcokat. Swift csapatának egyik publikálásra váró kutatása épp azt próbálja kideríteni pontosan milyen hosszú ideig emlékeznek egy személyre. A válasz években mérhető.
A kutatás vezetője bevallotta, hogy őt magát is meglepte, hogy a varjak képesek megjegyezni az embert és a veszélyhez kötni, akkor is, ha csupán egy sólyom mellett áll.
Szintén a Washingtoni Egyetemen folytatott kísérleteket korábban ebben a témakörben John Marzluff. Kutatásai tárgyát a varjakhoz hasonló fejlett aggyal rendelkező, szociálisan fejlett, hosszú életű madarak alkották.
A csapat Seattle különböző pontjain, összesen öt helyszínen ejtett csapdába madarakat, meggyűrűzte, majd elengedte őket, mindezt egy jellegzetes álarcba. Ezzel azt tesztelték, hogy a madarak felismerik-e aveszélyes arcot.
|
Két varjú, egy eset
Stringer / Reuters |
A befogásokat követő öt éves időszakban azt tapasztalták, hogy a kísérletek helyszínén a varjak - nemcsak a meggyűrűzött példányok - ellenségesen reagálnak az álarc felbukkanására. Ebből arra következtettek, hogy a befogott állatok figyelmeztették társaikat.
„Az ellenségesen viselkedő, és a maszkra hevesen reagáló madarak száma az öt éves kísérleti időszakban egyre nőtt" - meséli Marzluff. Ez akkor következhet be, ha egy szociális tanulási folyamat zajlik köztük. Míg a kísérlet elején befogott madarak száma nem változott, az álarcot felismerő állatok száma folyamatosan emelkedett.
