galéria megtekintése

Keresik a sajtó kegyét

0 komment


Kőműves Anita

Ludovic Blecher Google-vezető szerint a hagyományos, digitális újításoktól mentes műfajoknak is van helyük az új médiavilágban.

Továbbra sincs meg a recept arra, miből lehet hosszú távon, fenntartható módon finanszírozni az újságírást – foglalja össze egyetlen mondatban a helyzetet lapunk kérdésére Ludovic Blecher. Az európai sajtóban három év alatt 150 millió eurót szétosztó Google Digital News Initiative Innovation Fund (DNI – Digitális Hírgyártó Kezdeményezés) francia nemzetiségű vezetője szerint azonban folyamatosan próbálkozni kell. Új digitális termékeket kell kidolgozni, amelyek új olvasókat és ezáltal új bevételeket is hozhatnak. Egy új ötlet nem biztos, hogy azonnal pénzre váltható. De ha nem újítanak a médiavállalatok, biztosan nem jutnak előre, véli Blecher.

A sajtó válsága az internetes hírszolgáltatás és a digitális hirdetések előretörésével kezdődött: egyre kevesebben vesznek nyomtatott lapokat, a hírgyártást pedig már a hirdetések sem képesek finanszírozni. A nyomtatott lapokból elvesző hirdetési bevételeknek csupán tizede megy vissza a médiavállalatokhoz internetes hirdetésekből. Az óriási ütemben bővülő digitális hirdetési piac bevételei nem a tartalomgyártókhoz, hanem a híreknek csupán az elosztásában szerepet játszó netes platformokhoz vándorolnak. Ezek közül is a legtöbb pénz a Google-hoz megy, ami a keresőóriás és az európai kiadóvállalatok között feszültséget okozott az elmúlt években. A sajtószakma szerint a DNI azt célozza, hogy a Google javítson kapcsolatain a kontinensen.

Blecher szerint a Google kezdeményezésének egyik legfontosabb célja, hogy elősegítse ötletek megszületését és a kockázatvállalást. A Libération.fr volt főszerkesztője szerint a hagyományos euró­pai médiacégek keveset foglalkoznak az újdonságok kidolgozásával és lassan változnak. ­Európában ráadásul a hírmédia jelentős részét ma is közpénzből finanszírozzák, míg az Egyesült Államokban a magántőke a jellemző. Emiatt a médiapiac válsága ott hamarabb felszínre került, „már 5-10 éve a feje tetejére állt az üzlet, új befektetők jöttek és elindultak az új kezdeményezések".

 

Úgy véli, a hagyományos, digitális újításoktól mentes műfajoknak is van helyük az új médiavilágban. Kell az oknyomozó újságírás, ám az illúzió, hogy egy lap ebből fenn tudja tartani magát. Új termékek kellenek, amelyek eltartják a drága műfajokat. Minden sajtóterméknek meg kell találnia, ki a közönsége, és a költségvetéséből mit tud kihozni. Blecher szerint erre jó példa a francia oknyomozó portál, a 2008-ban indult Mediapart. Alapítója Edwy Plenel, a Le Monde egykori főszerkesztője, és kizárólag a több mint százezer előfizető által befizetett összegből tartják el a hatfős szerkesztőséget.

Az előremutató példák között először a The Washington Postot említette. A lapot megvásárló Jeff Bezos Amazon-vezér nemcsak pénzt, hanem technológiai tudást és ötleteket is vitt magával. Érdekesnek tartja a fia­talokat megcélzó, a videókra alapozó Vice-ot is. Amikor Ukrajnában letartóztatták az egyik riporterüket, a zsebében bekapcsolva hagyott telefonnal felvett minden hangot, majd bemutatta a filmben. Ez megfogja a nézőt, hiszen megmutatja, mi zajlik az újságírás boszorkánykonyhájában. Ez is a bizalomépítésről szól.

Ludovic Blecher szerint az európai médiának több kockázatot kellene vállalnia
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Figyeli a Quartz nevű portált is, amely a hagyományostól eltérően megírt gazdasági hírekre épít. Elmagyarázzák, mit jelentenek a szakkifejezések, és segítenek megérteni az olvasóknak az eseményeket. Minden döntést adatokra alapoznak; tudják például, hogy a közönségük vagy a nagyon rövid, vagy a nagyon hosszú cikkeket olvassa. Ezután építették ki a hirdetési stratégiát, ami a támogatott cikkekre, nem pedig a hagyományos reklámokra (display) épül. Előbb a stabil olvasótábor, utána az ennek megfelelő finanszírozási modell – Blecher szerint ez a járható út.

Újság a szelfik mellett

Az olvasók egyre kevesebbszer látogatják meg kedvenc hírportáljukat, helyette a közösségi oldalakon vagy más platformokon akarják a híreket is megkapni. Erre egyre többször a mobiltelefonjukat használják, amit az internetes cégek igyekeznek kihasználni és egyre jobb telefonos felhasználói élményt nyújtani.

AMP (Accelerated Mobile Pages)

A Google idén februárban kezdte bevezetni a piacra a híroldalak mobiltelefonos betöltését gyorsító projektjét. Abban az országban, amelyben a versenyző sajtótermékek megfelelő mennyisége a Google útmutatása alapján felkészítette weboldalát a szolgáltatásra, indulhat az új találati oldal. A keresett kifejezésre a megszokott találatok fölé a Google egy körhintának nevezett, horizontális lapozót jelenít meg, amelyben szép képekkel sorakoznak az AMP-t támogató híroldalak cikkei. Bármelyikre bökünk, az abban a pillanatban betöltődik – ezzel nemcsak a sajtónak akarnak segíteni, hanem maguk felé akarják terelni a hírfogyasztást.

Facebook Instant Articles

Ma már minden médium számára elérhető a tavaly nyáron indult szolgáltatás, melynek lényege, hogy ha feltöltik a cikkeket a Facebook rendszerébe, akkor az a mobilos felhasználók számára gyakorlatilag azonnal megjelenik, amint rákattintanak, nem kell kivárni az átlagos 3-4 másodpercet. Felhasználói oldalról hatalmas a változás, mert az adott link megérintése után olyan gyorsan jelenik meg a cikk, mintha csak lapoztunk volna egy könyvben. A médiacégek Facebookon megjelenő tartalmai külsőre hasonlítanak az eredeti mobilos megjelenésre, és a hirdetésekhez és az azokból származó bevételekhez sem nyúlnak.

Apple News

A cég saját mobilos applikációt fejlesztett, amely a felhasználó érdeklődésének megfelelően gyűjti össze az aznapi híreket. Az Apple News a partnerei által átadott sztorikból válogat, a The New York ­Times például napi 30 cikket küld a rendszerbe. A dizájn az Apple-től elvárható módon letisztult, az olvasást semmi sem zavarja. Ám a cikkeket válogató algoritmus még nem tökéletes – munkatársunk hiába töltött közel fél órát azzal, hogy megtanítsa a programot arra, mi érdekli, és használta néhány hétig rendszeresen, az applikációnak egyelőre nem sikerül eltalálnia, mit szeretne olvasni.

Három példa a támogatott projektek közül

- Egy olyan ország nagy múltú kiadóvállalata pályázott, amelynek lakossága jelentős hányada külföldön él. Ám a diaszpóra tagjai „visszajárnak" a lap internetes kiadását olvasni, érdeklik őket a hazai hírek. A DNI egy olyan termék kifejlesztésének finanszírozásában segít, amellyel ezt a csoportot erősebben magához köti és hosszú távon fizető olvasókká teheti.

- A marketing terén hoz újítást az a terv, amely egy mobilos applikáció segítségével meghatározott helyszíneken ingyen adna fizetős médiatartalmakat. Ha egy weboldal egy bizonyos könyvtár vagy kávézó területén találta meg célcsoportját, kizárólag ott ingyenesen elérhetővé teszi tartalmait azok számára, akik ott használják okostelefonjukat vagy táblagépüket. Néhány hét múlva pedig akár előfizetési ajánlatot is lehet küldeni a már „megdolgozott" olvasónak, így akár hamar fizető felhasználóvá válhat.

- Ha valahol forradalom tör ki, a szemtanúk által a szerkesztőségbe beküldött videókról ki kell deríteni, hogy tényleg ott és akkor készültek-e. Egy olasz cég ötlete a Bitcoin internetes fizetőeszköz által azonosításra és nyomonkövetésre használt blockchain technológiát alkalmazná ahhoz, hogy ezeket a tartalmakat ellenőrizhetővé tegye. „A bizalom nem hoz azonnal pénzt, de ez is része annak, hogy átalakítjuk a szerkesztőség és az olvasó viszonyát, hogy később fizető felhasználókká váljanak" – mondja Blecher.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.