A pszichológiai díjat besöprő brit, amerikai és ausztrál kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a sokáig fennmaradó emberek önimádók, nagyobb valószínűséggel pszichopaták, mint akik időben kerülnek ágyba.
Az egészségügyi szekció nyertesei arra kerestek választ, hogy a macskatartás veszélyes-e az értelmünkre, a biológus nyertesek pedig bebizonyították, hogy a kutyák a föld mágneses teréhez igazodnak ürítés közben – mindkét díjban elévülhetetlen érdemeket szereztek a cseh kutatók.
|
Eigil Reimers és Sindre Eftestol norvég kutatók ízelítőt adnak a jegesmedvének öltözött emberek rénszarvasokra gyakorolt hatásáról szóló tanulmányukból
Brian Snyder / Reuters |
A művészeti IgNobel-díjas kimérte, hogy milyen fájdalmat érez valaki egy rusnya festmény láttán – viszonyítási alapként egy szép képet is megnézettek vele. A közgazdasági díjat nem néhány ember, hanem egy komplett intézet nyerte el – az olasz statisztikai hivatal azzal a javaslattal érdemelte ki a kétes dicsőséget, hogy a nemzeti jövedelembe számítson bele a prostitúció, az illegális kábítószer-kereskedelem, a csempészet és más jogellenes pénzmozgás is. Ugyancsak elismerést érdemelt az orrvérzés elállítása pácolt sertéshússal (indiai amerikai kutatás), a csecsemők székletbaktériumainak használhatósága probiotikumként (ez spanyol kutatás), és amellett sem mehettek el szó nélkül, hogy norvégok azt elemezték nagyon komolyan, hogyan reagálnak a rénszarvasok a jegesmedvének álcázott emberekre.
A huszonnegyedik alkalommal átadott IgNobel-díj idei nyertesei saját költségükön utaztak a Harvard Egyetem színháztermében tartott ünnepségre, ahol a díjon és a kézrázáson kívül semmit sem kaptak – pontosabban egy életreszóló élményt, hiszen a tíz nyertesnek nagyon is valódi Nobel-díjasok gratuláltak. A díjátadók között volt Jerry Friedman (fizika, 1990), Carol Greider (orvostudomány, 2009), Dudley Herschbach (kémia, 1986), Eric Maskin (közgazdasági, 2007), Rich Roberts (orvostudomány, 1993) és Frank Wilczek (fizika, 2004).
Azt nem mondhatjuk, hogy az IgNobel a valódi Nobel-díj előszobája lenne. Eddig egyetlen ember nyerte el mindkettőt. Ardre Geim 2010-ben az egyrétegű grafitréteg, azaz a grafén létrehozásáért fizikai Nobel-díjat vehetett át. A bolond Nobelt 2000-ben érdemelte ki: Michael Berry kollégájával közösen mágneses alapú lebegtetéssel kísérleteztek, aminek a kapcsán egy békát emeltek a levegőbe.
Magyar, illetve magyar származású tudósok eddig három alkalommal érdemelték ki a kétes értékű elismerést. Legutóbb hat éve egy szegedi kutatónő futott be, aki japán kollégáival egy nyálkagomba útkeresését elemezte. Tóth Ágota 2000-ben a Nature-ben publikált cikkében arra világított rá, hogy két objektum között a legrövidebb utat nemcsak matematikai formulákkal, hanem biológiai modellel is meg lehet találni. Erre jó a nyálkagombák útkereső módszerének megfigyelése.
Tóth Ágota lapunknak 2008-ban azt mondta: lehet viccelődni ezzel a közleménnyel, ami először nevetésre késztethet, majd elgondolkoztat. Egyébként nagyon sok kutató örülne, ha életében egy Nature-cikke megjelenhetne. Az első magyar vonatkozású IgNobel-díjat 1991-ben Teller Ede kapta: békedíjat a béke szó jelentésének megváltoztatásáért (a csillagháborús tervek okán); 2005-ben pedig Gál József kapott elismerést a pingvinek székletürítésének folyadékdinamikai leírásáért.
