Amúgy – mondja – utálja a felhajtást, amely nagyon ki is meríti, de csak így tudja átadni az üzenetet. A terepmunkát már a tanítványai végzik. Ő az év nagy részében utazik és előadásokat tart.
81 évesen már nehéz mászni – magyarázza.
Goodall minden helyzetben törekedett az együttműködésre, legyen szó más környezetvédőkkel való összefogásról, vagy a helyiek bevonásáról. Azzal, hogy érdekelté tette a helyieket a csimpánzok és élőhelyük védelmében, komoly eredményeket ért el, tíz év alatt megháromszorozta az erdős területek számát a főemlősök életterén.
Amikor 1960-ban megérkezett Tanzániába, a huszonhat éves angol lány nem használta az etológusok és viselkedéskutatók bevett módszertanát, hanem saját elképzelései szerint építette fel a kutatásait. (Nem a zöldfülűsége, hanem a brit törvények miatt, hogy ekkor még az anyjának is vele kellett utaznia. Mentora a gorillakutató Diane Fosseyt is útjára indító Louis Leakey volt.) De valószínűleg
ennek a kötöttségek nélküli gondolkodásnak az eredménye,
hogy Goodall aztán olyan felfedezéseket tett, amelyek alapjaiban változtatták meg a csimpánzokról, sőt, magukról az emberekről kialakult képet.
Ő figyelte meg először, hogy a csimpánzok képesek eszközöket készíteni és használni, megdöntve az elképzelést, hogy az embert az eszközhasználat emeli ki az állatvilágból. Több mint tíz éves kutatói munkája során a főemlősök sötét oldalára is fényt derített. A korábban vegetáriánusoknak hitt csimpánzokat megfigyelte vadászat közben, amint kolobuszmajmokat és kisebb emlősöket ejtenek el egymással együttműködve.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Goodall gyakorlatilag együtt élt a megfigyelt csimpánzokkal, lejegyezte szokásaikat és viselkedésüket, számok helyett neveket adott és ad most is a főemlősöknek. Bár az unortodox módszer kritikákat szült – Goodallt sokan támadták, amiért túlságosan bevonja magát a vizsgálatba, érzelmileg kötődik a csimpánzokhoz –, az eredmények évtizedek óta őt igazolják. Arról például, hogy a névadás mennyire működött, sokat elárul a tény, hogy amikor az egyik csimpánz, az úgynevezett F-család matriarchája, Flo 1972-ben meghalt, a Sunday Times közölte Goodall nekrológját róla.
Goodall egyébként akkor indult az első nagy előadókörútjaira, amikor rájött, hogy az erdőirtás és a környezet pusztítása mekkora károkat okoz a csimpánzok élőhelyében. 1977-ben megalapította a nevét viselő intézetet, amelynek 28 irodája működik világszerte, köztük egy Budapesten is.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Meglepő, de Goodall a környezetvédelem mások számára reménytelennek tűnő helyzetével kapcsolatban töretlenül optimista. Erre utal a legújabb könyvének címe, A remény magvai is, amely a mostani budapesti látogatás apropója is. Ezeket a magvakat – fejti ki – a fiatalok energiája, elkötelezettsége és befektetett munkája, az emberi agy, amely a legbonyolultabb feladatok megoldására is képes, a természet rugalmassága és regenerálódási képessége, a különleges emberek erőfeszítései és az online közösségi oldalak jelentik.
Ezekre támaszkodva szerinte visszafordíthatóak a negatív folyamatok.
Ami pedig az internetet illeti, Goodall környezetvédőtől szokatlan módon nem ódzkodik a modern technikától sem. Fontosnak tartja, hogy használja a közösségi oldalakat, amelyek sokat segítenek az információk terjesztésében és az események szervezésében. Együttműködik a Google Earth-szel, és az IT-óriás segítségével napenergiával működő tableteket adtak a helyieknek, amelyekkel műholdon keresztül pontosan nyomon lehet követni, hol mekkora erdőt telepítettek vissza.
