galéria megtekintése

Előttünk a vízözön

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 14. számában
jelent meg.


Ötvös Zoltán
Népszabadság

Amikor azt kérdezzük, hogy mikor volt az a pont, amikor az emberiség számára egyértelművé vált a klímaváltozás ténye és következménye, 2014 májusának harmadik hetére kell gondolni – erre a következtetésre jutott a The Washington Post.

Két ezen a héten bejelentett, egymástól független tanulmány ugyanis azt közölte, hogy visszafordíthatatlan a nyugat-antarktiszi jégtakaró egyes részeinek olvadása – nagyjából 2,2 millió köbkilométeres jégtömbről van szó. A szerzők szerint a gleccserek már túljutottak azon a ponton, amikor a folyamat még megállítható lenne, így elkerülhetetlen, hogy az óceánba zuhanva, elolvadva többméteres tengerszint-emelkedést okozzanak.

A Thwaites-gleccser már tizennégy kilométert húzódott vissza
A Thwaites-gleccser már tizennégy kilométert húzódott vissza
Reuters/NASA

Eric Rignot, a Kalifornia Egyetem (Irvine) tudósa a NASA szakembereivel szövetkezve jutott arra a megállapításra (negyven év megfigyelési adatainak elemzése alapján), hogy az Amundsen-tenger gleccsereinek sorsa (Thwaitesgleccser, a Pine Island-gleccser és a Smith–Kohler-gleccserrendszer) megpecsételődött. Mindhárom jégtömb területe 1992 és 2011 között drasztikusan zsugorodott. A Geophysical Research Lettersben publikált tanulmány szerint középpontjától számítva a Thwaites 14 kilométert, a Pine-szigeti 31 kilométert – ez a gleccser 160 ezer négyzetkilométer kiterjedésű –, míg a Smith–Kohler-gleccserrendszer 35 kilométert húzódott vissza. A jégfolyamok már jelenleg is nagyban hozzájárulnak a vízszint globális emelkedéséhez, hiszen róluk évente annyi víz olvad le, amennyit a teljes grönlandi jégmező tárol. Az említett gleccserek jege legalább további 1,2 méterrel növelheti a tengerek szintjét, és az olvadás üteme messze meghaladja azt, amit a klímakutatók többsége elképzelhetőnek tartott.

 

Mi a folyamat legfőbb oka? Rignot szerint a sarkvidéki jégolvadás a hatodik kontinens körüli széljárás megváltozásának és felerősödésének következménye. A levegő körforgásának módosulása ugyanis azzal jár, hogy a mélyebb rétegekből melegebb tengervíz sodródik a selfjég alá és általában a nyugat-antarktiszi partokra, így gyorsul a jégolvadás. A szakértő szerint – szavait a The Washington Post idézte –a Nyugat-Antarktisz esetében „túl vagyunk azon a ponton, ahonnan még van visszatérés”. Ezt erő síti a másik tanulmány szerzője, a Washington Egyetemen (Seattle) dolgozó Ian Joughin. Az ő számításai szerint a Thwaites-gleccser leghamarabb 200, legkésőbb 1000 év múlva összeomlik.

Hogyan jutott erre a következtetésre a két csapat? A rossz hír az, hogy különböző úton. Eric Rignot műholdas radarmérésekkel igazolta a gleccserek folyamatos és gyors visszahúzódását. A Washington Egyetem kutatói számítógépes szimuláció segítségével jósolták meg az antarktiszi gleccserek összeomlását. Véleményük szerint a nyugat-antarktiszi összeomlás egy folyamat kezdete. Az eddig stabilabbnak tartott kelet-antarktiszi térségek – a nyugatinál tízszer nagyobb részről van szó – ugyancsak veszélyben lehetnek. (A becslések szerint az Antarktiszon 25 millió köbkilométernyi jég van.)

Miért van jelentősége a gleccserek elolvadásának? Például azért, mert a Föld – bár nehezen hihető – egy jégkorszakot él meg,miközben drasztikusan melegedik. Ha kilépünk a jégkorszakból, és elolvad az összes sarki jég, akkor az amerikai National Academy of Sciences számítása szerint mintegy hatvan méterrel emelkednek meg az óceánok vízszintje. Ha ez bekövetkezik, óriási térségek kerülnek víz alá – közte megannyi tengerparti metropolis. Az ugyanis képtelenség, hogy a jelenlegi tengerpartok mellé hatvan-hetven méter magas, összefüggő védőfalat emeljenek. Miami, New Orleans, New York, Hongkong, Tokió és a Maldív-szigetek egyértelműen veszélyben vannak. A Maldív-szigetek ritkán emelkednek 2,5 méternél magasabbra a tengerből, az alacsony tengerszint feletti magasság miatt a szigetek létét a globális felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés fenyegeti.

A vízszintemelkedésen túl milyen egyéb következményekkel számolhatunk? Azzal biztosan, hogy a jelenlegitől jelentősen eltérő bolygó alakul ki. A most ismertetett tanulmányok szerint – véli az MTI – túlságosan derűlátó az IPCC-nek az a jóslata, amely szerint a világtengerek szintje (amely 1900 óta 19 centimétert emelkedett) a XXI. században „csak” 26–82 centiméterrel növekszik majd meg. Alátámasztják viszont John H. Mercernek, az Ohiói Állami Egyetem szakértőjének egy sokat támadott, még 1978-ban tett megállapítását, miszerint az emberi tevékenységgel létrejövő üvegházhatású gázok katasztrófával fenyegetik a nyugat-antarktiszi jégtakarót. Az 1987-ben elhunyt Mercer rámutatott, hogy a nyugat-antarktiszi jég a tengerszint alatt egy tál alakú földbemélyedésen nyugszik, és ahogy az olvadás a perem felől befelé halad, a jég egyre mélyebb vizekbe húzódik vissza, ennek következtében instabillá és a további olvadással szemben sebezhetővé válik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.