Dinók utolsó vacsorája Iharkúton

– A tudományos vizsgálatok eredményeként egyértelművé vált, hogy egy 4,5 méter hosszú páncélos dinoszaurusz, egy Ankylosuria maradványaira bukkantam – mondta az idei háromhetes ásatási szezont lezáró bejáráson lapunknak Ősi Attila. Azóta minden évben expedíció indult a terepre, évről évre szenzációt jelentő maradványokkal gazdagítva a tudományt. Számos csontváz, több ezer csontmaradvány és fog került elő az elmúlt 14 év ásatásai alatt, melyek alapján harminc különböző gerinces állatfajt azonosítottak a halaktól a kétéltűeken, teknősökön, gyíkokon, krokodilokon és repülőhüllőkön át egészen a dinoszauruszokig. A leletek között kivételes helyet foglalnak el a páncélos dinoszauruszok csontjai, melyek Iharkúton igen gyakoriak és már a legelső ásatások során előkerültek.

Igaz, nem mindig derül ki azonnal, hogy egy-egy csontdarab mit is ér. Az Ajkaceratops kozmai esetében ugyanis kezdetben még az sem volt biztos, hogy egyáltalán milyen állattól származik. Majd kiderült, hogy a csontdarabka egy növényevő koponyájának és alsó állkapcsának elülső része. Az őshüllők közül megtalálták például a Bakonydraco nevű repülőhüllő több mint hatvan egyedének – köztük fiatal példányoknak – a maradványait, a Hungarosaurusnak elnevezett növényevő dinoszaurusznak, valamint az Iharkutosuchus nevű, kisméretű krokodilnak a csontjait. Az eredményekről Nature-cikk is született, ami igen jó ajánlólevél volt arra, hogy Ősi Attila a Lendület pályázat nyerteseként önálló kutatócsoportot alakítson.

Tavaly ötven négyzetméternyi területet tártak fel, idén jó, ha harminc négyzetmétert kutatnak meg. Félszáz szakember véste, kalapálta, tisztogatta ecsettel a bányagödör széli lelőhelyet, tehát nem a szakember hiány miatt tárnak fel idén kisebb részt, hanem mert olyan sok a lelet. Az elmúlt három hétben körülbelül ezer, a korábbi ásatásokkal együtt pedig már több mint tízezer csontmaradvány került elő az eddig megkutatott ötszáz négyzetméterről – a teljes terület ennek a tízszerese. A kiemelt értékeket a Magyar Természettudományi Múzeumba szállítják, ahol a lehető legalaposabban feldolgozzák azt. A munka része az állat élethű rekonstrukciója – akit érdekel, a múzeumban maga is megnézheti, hogy milyen lehetett a négyméteres Hungarosaurus.

– Kezd beigazolódni az a korábbi sejtésünk, hogy a leletekben gazdag üledékes kőzetrétegben található fosszíliák viszonylag rövid idő alatt halmozódtak fel az általunk vizsgált területen – összegezte az eddigi eredményeket Ősi Attila. A kutatás egyik célja annak megállapítása, hogy milyen rendkívüli esemény következtében halmozódtak fel az iharkúti lelőhelyen ilyen nagy számban a leletek, például tíz páncélos dinoszaurusz maradványa. A kutatókat egyébként nemcsak a csontok érdeklik, legalább ilyen izgalmas lelet a koprolit, azaz a fosszilis ürülék. Ezeknek az „időkapszuláknak” köszönhetően eddig nem ismert növények magvait fedezték fel.

A bevezetőben említett utolsó vacsora arra utal, hogy a páncéllemezek, medencecsont, borda- és felkarcsont olyan összevisszaságban található, hogy az egykori növényevő dinoszauruszt minden bizonnyal egy ragadozó tépte szét. Szétszórta, a csontokat megtaposta, mit sem törődve azzal, hogy mennyi fejtörést okoz ezzel a 85 millió évvel később élő Ősi Attilának.

Pusztul a rudabányai lelőhely

A másfél hektárnyi rudabányai védett területet világszerte ismerik, hiszen innen kerültek elő az emberré válás korai szakaszának különleges jelentőségű maradványai. A terület tudományos kutatása 1969-ben kezdődött, és több tucat emberszabású majomfosszília, valamint ősmaradvány került a felszínre, a többi között a Rudapitecus hungaricus, az öt-hatmillió évvel ezelőtt élő emberelőd. A kiemelkedő jelentőségű lelőhely mára ismét veszélybe került.

Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet korábbi igazgatója 1971 óta ásott Rudabányán, 1978-tól ő vezette a feltárást. Az első koponyalelet 1985-ben került elő – a világon a tízmillió éves időszakból ez volt a negyedik koponya. Az elmúlt évtizedekben kétszázötvennél több emberszabású maradványt, köztük öt koponyát tártak fel. A leletek körülbelül 21 Anapithecus-, valamint hét-nyolc Rudapithecus-egyedtől származnak.

Rudabánya a leggazdagabb és legjobban tanulmányozott lelőhely a kontinensen. A rendszerváltásig kizárólag magyar pénzen folyt a munka, azóta szinte csak akkor ásnak, ha sikerül jelentősebb nemzetközi támogatást szerezni. Éveken át amerikai és kanadai pénzből dolgoztak, de volt olyan időszak, amikor a National Geographic támogatta a feltárást.

Pusztul a rudabányai lelőhely

Kordos László már évek óta sürgeti, hogy a lelőhelyet – miként a Samu nevet kapott előemberről országosan híressé vált vértesszőlősi maradványokat védik – tetővel, védőfallal oltalmazzák a természeti csapásoktól és a vandáloktól. Három évvel ezelőtt már elkészültek a kiviteli tervek, de pénz híján semmi sem lett az elképzelésből. A tervezést segítő próbafúrások lyukait azonban a mai napig nem temették be. Kordos László azt is javasolta, hogy egy méter vastag kővel terítsék le a lelőhelyet (ezt a megoldást alkalmazták 1996-ban), de erre sem került sor. A problémát jelezte az illetékes hatóságnak, de az sem lépett.

Jelenleg gaz lepi el a vidéket, időnként fiatalok motoroznak a helyszínen. „Mikor legutóbb ott jártam, a motorosok által kitúrt csontokat találtam” – mondta lapunknak Kordos László, aki szerint, ha rövid időn belül nem történik kedvező változás, egy éven belül megsemmisülhet a Rudapitecus hungaricus lelőhelye. Már most is teljes az elhanyagoltság, egyértelműen a pusztulás jeleit mutatja. (Ö. Z.)