A világban ugyanis minden koalára vágyó állatkertnek be kell ezt szereznie, még akkor is, ha az állatok nem onnan érkeznek. Hazánk első koalái például Duisburgból és a belga Planckendaelből, ám ahogy a világban az összes példány, ezek is az ausztrál állam tulajdonát képezik.
Miért ilyen macerás a koala tartása? Elsőként az eukaliptusz miatt, aminek lombja a kedves szőrgombóc jóformán kizárólagos eledele. Méghozzá a növénynemzetség körülbelül 6-700 fajából egyes területeken negyven, máshol csak 25 faj levelét fogyasztják. Honnan szerzik be az állatkertek e fák leveleit? Európában három utat találtak: Madridnak és Lisszabonnak ott vannak betelepített és jól megélő saját eukaliptuszai, két gazdag német állatkert egy légitársaság támogatásával Miamiból hozatja a gallyakat, a többi állatkert pedig egy az enyhe klíma miatt sikeres dél-angliai eukaliptusztermesztőtől vásárolja.
Egy új és talán másutt is alkalmazható lehetőség is van, melyet a belga kert választott, a határ túloldalán egy saját 1500 négyzetméteres holland üvegházban termeszteti négy koalája takarmányát, méghozzá 25 fafaj hatvan változatát, hogy az állatok nehogy ráunjanak egy ízre – mondja Molnár Zoltán, a budapesti projekt felelőse. A városligeti intézmény is a brit termesztő mellett döntött, aki már 2008-ban felmérte a budapesti körülményeket.
Az alkalmanként mintegy 8 eukaliptuszfaj leveleit tartalmazó szállítmány onnan hetente kétszer érkezik majd a DHL légi gyorsposta támogatásával előbb Lipcsébe, majd onnan Pestre. A délután levágott ágacskák már reggel az állatok „asztalára” kerülhetnek, a maradékot pedig egy 6-7 fokos hűtőkamrában 3-4 napig tárolják. A válogatós koalák naponta 4-5-féle eukaliptusz ágait kapják. Emellett feltétel volt egy picike biztonsági ültetvény, ahonnan vis maior esetén néhány napig elláthatják eukaliptuszlevéllel az állatokat. E budapesti tenyészet növénykéi most még csak 20-30 centiméteresek, ami 2-3 év múlva ad majd valós biztonságot.
Tavalyig minden koala úgy került egy új állatkertbe, hogy a világ összes tenyészetét szigorúan felügyelő törzskönyvi központ, az ausztrál kormánnyal „forró drótot” tartó San Diegó-i állatkert megvizsgálta, nem áll-e fenn a beltenyésztés veszélye. (Emiatt egyébként az európai és amerikai állatkerti állományoknak a következő években vélhetőleg Ausztráliából vérfrissítésre lesz szükségük.)
Azóta a duisburgi állatkert lett az európai központ és mi rajtuk keresztül kapjuk az erszényes macikat. Persányi Miklós főigazgató és kollégái öt éve kezdtek koalatartáson gondolkodni, ám akkor nem volt elérhető példány. Azóta szerencsére több helyen születtek utódok, ennek köszönhető a két 2,5 éves hím érkezése, melyeket elkülönítve tartanak majd. Molnár Zoltán szerint természetes, hogy kezdetben nem kapunk szaporodóképes párt, erre a megfelelő tapasztalatok megszerzését és a sikeres tartást követően elnyert bizalom nyomán két év múlva nyílhat lehetőség.
A nap 24 órájából 20-22-t végigszundikáló, lassú anyagcseréjű koala amúgy sem társaságkedvelő, zömmel éjszaka mozog, és jóformán csak párzás idején találkoznak az ellenkező nemű példányok, illetve a nőstények másfél évig vannak kölykeik kel. Fogságban a nőstények még csak elviselik egymást, de a hímek soha. Azok a szakemberek, akik kapcsolatba kerülnek a koalákkal, megfelelő külföldi zookban szereztek tapasztalatokat, az ausztrál előírások szerint autóval éjszaka, vagy repülőn business osztályon külön ülésen dobozban érkező jószágokat pedig elkísérik régi ápolóik, akik egy-két hétig a fogadó zoo költségén velük is maradnak.
Az állatokat hetente kétszer leveszik majd a fáról, kézbe veszik és egy speciális mérlegen lemérik. Az esetleges betegségeket ugyanis leginkább súlyuk változásából lehet csak kikövetkeztetni. Különösen a klamídiára érzékenyek, ezért a belső térben a látogatóktól üvegfal választja majd el őket. Lesz viszont napos külső kifutójuk, ahova szintén kézben szállítva jutnak tavasztól őszig. Ilyenkor mindig felügyel rájuk egy ápoló.
A szabadban a koalák 12-14 évig élnek, fogságban egy-két évvel tovább, bár a beltenyésztés miatt gyakori csípőízületi bántalmaktól sok állat korábban elpusztul. A rekorder egy ausztrál állatmenhely 22 éves erszényes macija. A Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei reménykednek, az átlagos koalakort az eukaliptuszillatú szőrmókok nálunk is megérik majd.
