A hivatalos „génpolitikának" ellentmondó két momentum közös jellemzője, hogy a kormány egyik ellen sem tesz sokat. Ami a vetőmagpiac rendszeres génszennyezését illeti, ott a megoldás viszonylag egyszerű lenne, az LMP visszatérően be is nyújtja a kidolgozott törvényjavaslatot, mindeddig hiába: az összes importvetőmag-tétel ellenőrzése, kötelező felelősségbiztosítás az importőröknél (hogy az ártalmatlanítás és a károk rendezése ne az adófizetőkre háruljon, mint eddig minden esetben), és a tilosba tévedt vetőmag-importőröket sújtó elrettentő erejű büntetés, ami a jelenleg tapasztaltnál talán nagyobb óvatosságra késztetné őket.
Mindennek természetesen lenne némi piacvédelmi jellege, de ki állított olyat, hogy az Orbán-kormánytól idegen a protekcionizmus?
Egy olyan kormányzat, amelyiknek valóban fontos a GMO-mentesség, ezt a csupa legális eszközből álló fegyvertárat bátran használhatná – ha akarná; egyelőre valamiért nem akarja.
(Pedig további, a patrióta szíveknek kedves hivatkozási alap is lenne hozzá: Magyarország az EU egyik legnagyobb vetőmagexportőre, gyakorlatilag az összes nagy külföldi gyártó termeltet nálunk – vagyis logikailag sem indokolja semmi azt, hogy akár egyetlen szem vetőmagot is külföldről hozzunk be, vállalva a genetikai szennyeződés bizonyítottan létező kockázatát.)
|
A Greenpeace a pesti Kossuth téren is látványos akcióval követelte a GMO-mentes Európa megteremtését
Greenpeace |
A másik ügy lényegesen bonyolultabb, nem lehet egy egyszerű törvényjavaslattal megoldani. Az állattenyésztés anyagforgalma – Magyarországon és másutt is – úgy fest, hogy az élelmiszer-termelési céllal tartott haszonállatok sok-sok növényi és némi állati fehérje (mondjuk hús- vagy halliszt) felhasználásával állati fehérjében gazdag élelmiszer-alapanyagokat (húst, tojást és tejet) állítanak elő.
Az ágazat legfontosabb fehérjenövénye a szója, amelyből sem az EU, sem a magyar mezőgazdaság nem önellátó. Idehaza 2015-ben mintegy 77 ezer hektár volt a szója vetésterülete, ami a szántóterület 1,8 százaléka. Az érintett magyar gazdák 1,85 tonna/hektár átlaghozam mellett nagyjából 142 ezer tonnányi szóját termeltek. A hazai takarmányfehérje-felhasználásnak összesen a 14 százaléka terem meg itthon – ez nem mind szója, van benne bab, borsó, csillagfürt, sőt kísérleti szinten alga, békalencse és rovarlárva is.
A kutatók mindenfélével próbálkoznak, azt ellensúlyozandó, hogy az USA-ban, Brazíliában és Argentínában, vagyis a fő exportáló országokban sokkal nagyobb a szója terméshozama, mint nálunk, így az importtermék jellemzően olcsóbb és versenyképesebb. Történelmileg úgy alakult, hogy az említett országokban döntően génkezelt szóját termelnek,
a világpiacra kerülő szója 82 százaléka genetikailag módosított. Ezt eszi tehát a magyar tehén, a magyar malac és a magyar tyúk is (nagyjából a fenti százalékban), méghozzá azért, mert az importszója nagyjából 15 százalékkal olcsóbb.
Az árkülönbség nem tűnik soknak, de a túlkínálattal jellemezhető élelmiszerpiacon ennél kevesebb is elég a kereslet eltérítéséhez, ráadásul a közvetlenül az élelmiszerbe kerülő szójánál 0,9 százalékos hányad fölött kötelező jelölni a GMO-tartalmat – a jelölt termékeket pedig a fogyasztó nem veszi meg –, így az élelmiszeripar mindenki elől elhappolja a génmanipuláció-mentes szóját, az állattartóknak csak a génkezelt takarmány-alapanyag marad.
Az állattartás költségeit döntően a takarmány ára határozza meg, aki versenyképesen akar termelni, az jelenleg nincs valódi döntési helyzetben, kénytelen a génkezelt szóját használni – állítja Sallai R. Benedek LMP-s képviselő, aki civilben maga is gazdálkodó. Szerinte a magyar termőterület döntően tíz aranykorona alatti, gyenge minőségű, leginkább legeltetésre alkalmas gyepterületből áll, ugyanakkor a mostani pályázati rendszerek nem a legeltető extenzív állattartást, hanem az intenzív istállózó állattartást támogatják. Ahhoz, hogy valaki nyerjen a földpályázatokon, nincs szükség legeltetésre, elegendő az állatlétszám igazolása.
Pedig a legtöbb érintett föld a támogatások nélkül nem bírná el még a kaszálás költségeit sem – arról nem is beszélve, hogy a környezet is jobban járna a legeltetéssel, hiszen a legelő állat folyamatosan biotrágyázza a gyepet, a kaszálásnál viszont nincs megoldva a tápanyag-visszapótlás. Sallai úgy véli, a vonatkozó szlogenekkel ellentétben nem a húsevésről, hanem az intenzív állattartásról kellene lemondani, a legeltetéshez ugyanis nem (vagy csak sokkal kisebb mértékben) kell a fehérjetakarmány, a legelő állat a számára szükséges „nyersanyagot" megtalálja a legelőn.
Rodics Katalin, a Greenpeace programvezetője szerint látszanak próbálkozások a megoldásra. Létezik például olyan alternatív jelölőrendszer, amely a GMO-mentes takarmányon nevelt állatok húsát/tejét/tojását jelöli, van regionális kezdeményezés, a Donau Soja, amelynek az a célja, hogy GMO-mentes szójatermeléssel a Duna térségében kielégítse a takarmányozási igényeket, és akad kormányzati program is a hazai fehérjenövény-termesztés felfuttatására – itt elsősorban nem szójáról, hanem pl. csillagfürtről vagy lóbabról van szó –, megnövelt támogatással, de egyelőre mérsékelt eredménnyel.
– Jót tenne a mezőgazdaságnak az átállás, lenne megint normális vetésforgó, műtrágya helyett a pillangósok segítségével jutna vissza a nitrogén a talajba – fogalmazott a civil, de korábban a magyar államigazgatásban is hasonló területen dolgozó szakértő.
Az érzékelhető változáshoz minden erővel segíteni kellene az innovációt és az új termesztési technológiák meghonosítását, mert a jelenlegi módszerekkel a magyar szójatermesztés legfeljebb 200 ezer tonnára növelhető, ami még mindig csupán a töredéke a hazai állattenyésztés igényeinek. (Ma inkább az ellenkező irány látszik, például abból, ahogyan a közelmúltban meghurcolták Popp Józsefet, a Debreceni Egyetem dékánhelyettesét, a téma talán legavatottabb kutatóját, aki megpróbálta felhívni a hazai agrárközvélemény figyelmét a politikaérzékeny problémára.) Végső soron pedig – mivel nem magyar, hanem uniós szintű problémáról van szó, vagyis nagyjából az összes tagállam a miénkhez hasonló cipőben jár – az uniós agrárpolitikát kellene átalakítani annak érdekében, hogy a takarmányszója és általában a takarmányfehérje előállítását, illetve a legeltető állattartást nagyobb támogatásokkal honorálja.
