A robotinas megalkotásához az amerikai milliárdosnak nem kell messzire mennie, csak a már létező elemeket összeillesztenie
és tetszés szerint kombinálnia. A robot hang- és arcfelismerő programmal is el lesz látva, aminek köszönhetően képes lesz „gazdája" utasításait pontosan követni, valamint inasként viselkedve beengedni, sőt nevükön szólítani a vendégeket. Ezzel még nem hoz létre igazi nóvumot Zuckerberg, miként azzal sem, ha beprogramozza leendő inasát, hogy tudja a házban a fűtést, a zenét és a világítást a lakók igényeinek megfelelően működtetni. A dolog onnantól válik majd izgalmassá, hogy az e-komornyikot sikerül ennél okosabbá tenni, azaz munkatársává fejleszteni, merthogy ezt a tervét is megpendítette.
Okoskódok rendszere
Az okos termékeket gyártók és forgalmazók tudják, hogy mi az a címke, jelző vagy jellemző, amivel igazán kurrenssé tehető az adott áruféleség. Ott van például az élelmiszeripar, ahol az ínyenceket úgymond kézműves meg a házi eredetűként megjelölt termékekkel bombázzák sikeresen, de stabil vevőköre van a glutén-, a laktózmentes és a bioáruknak is. Az otthon témakörében most az okos és az intelligens lett a varázsszó, sőt az okosház, amely csupa okos megoldásból épül fel.
– Okosotthon már régóta létezik, csak eddig nem övezte akkora marketingharc a különböző eszközöket és megoldásokat, mint amit most tapasztalunk – mondja a mérnökökre jellemző higgadtsággal Kántor Zoltán, a Siemens Zrt. Building Technologies részlegének szakembere. Hozzátéve: a lakosság, pontosabban az otthon egy szűz piaci terület volt, amire csak nemrég vetették rá magukat a gyártók és a kereskedők, miután a hardverárak drasztikusan estek, ezáltal elérhetővé váltak az épületautomatizálási megoldások a lakások és a családi házak szintjén is.
A piaci torta hatalmas, terjeszkedni öles léptekkel lehet, a családi házak rendkívül alulautomatizáltak. Mi több, Magyarországon a többségük – 80-90 százalékuk! – még energetikailag is elavult. Ez automatizálás szempontjából remek bizonyítási lehetőség, mivel a fejlesztések nagy része a költség optimalizálását szolgálja. Az okosítás vagy automatizálás időpontja és foka innentől azon múlik, hogy van-e rá igény, pénz, és hogy tudnak-e a különböző rendszerek és eszközök kommunikálni egymással, valamint hogyan tudják a bejövő információk alapján módosítani a kimenőket. Az Internet of Things (IOT), magyarul a dolgok internete az, amikor minden mindennel összefügg, és az összekapcsolt rendszerek képesek önmagukat is átállítani, ha új információt kapnak. Például a telefonos ébresztést előrehozni, ha közlekedési dugó alakult ki a szokott útvonalon, ezért a tervezettnél előbb kell indulni a munkába, a megbeszélésre. Ez a módosítás hatással van több dolog működésére a házban: előbb kapcsol be a kávéfőző, előbb a fűtés – ami a jó alváshoz hűvösebbre, a felkelés előtt pedig melegebbre vált – és így tovább. Az egymással kommunikáló eszközök egy mesterséges intelligenciának nevezett rendszert alkotnak.
Mi mit tud?
Az intelligens otthon lényege, hogy úgyszólván minden egy gombnyomással, azaz egyetlen távirányítóval vagy egy telefonnal, laptoppal vagy tablet segítségével akár távolról is működésbe hozható, szabályozható és természetesen előre be is programozható. Nem kell felkelni az ágyból ahhoz, hogy a redőnyt vagy a sötétítőfüggönyt felhúzzuk, melegebbre állítsuk a fűtést, ha fázunk, vagy nagyobb fokozatra a klímát, de igazából még ezzel sem kell foglalkozni, ha jól be van programozva a fűtés- és a hűtésszabályozás. A zene és a világítás meg követi a mozgást, ott ég a lámpa és ott szól a zene a házban, ahol vagyunk. Közben a napsütéshez igazodik az árnyékolás, és rendben van a gyep, mert bekapcsol az automata öntözőrendszer, ha a nedvességérzékelők erre utasítják.
A kényelmi funkciók mellett külön terület a biztonságiaké. Az egyik az életveszély elhárítása: a tűzjelzők és szén-monoxid-szivárgást érzékelők ma már egy átlagos otthonnak is részét képezik, talán nem is tudatosítva a lakókban, hogy az intelligens otthon egyik darabkája már bent van a házukban. Betörőriasztó szerepe van azoknak a jelenlét-szimulátoroknak, amelyek a lámpákat úgy kapcsolgatják, a függönyöket és a redőnyöket úgy húzzák le és föl, mintha emberek volnának a házban. A betörők ellen ezek sem védenek teljes mértékben, hiszen a mozgást vagy annak hiányát meg lehet figyelni, és meg is szokták, ezért a kívül-belül bekamerázott, riasztóberendezésekkel, ajtó- és ablaknyitás-érzékelővel ellátott épület azonnali jelzéseket ad illetéktelen behatolás esetén már a védelemre szakosodott embernek, vagyis a biztonsági szolgálatnak. Közben meg – például a téves riasztás elkerülése érdekében – lehetőség van telefonon belehallgatni az otthoni eseményekbe.
Legtöbbször egy-egy kis lépéssel kezdődik minden. Aki kipróbálja az egyik szolgáltatást, kedvet kap egy másikhoz. Mint a szakember mondja, a legfontosabb az igényt felkelteni. Ez azért sem mellékes, mert ha valamit egyre többen megvásárolnak, egyre többen használnak, akkor tömegesen is elkezdik gyártani, fajlagosan olcsóbbá válik, és még tovább: egyre több felhasználó számára válik elérhetővé. Ugyanez a helyzet az épületek intelligenciájával is: ha egyre több otthont szerelnek fel okos megoldásokkal, egymáshoz kapcsolt szolgáltatásokkal, akkor a szenzorok, azaz érzékelők ára és a programoké is jelentősen csökken majd.
Kántor Zoltán szerint az IOT-szemléletű, programozást tanuló generáció még nem ingatlantulajdonos, amint tömegesen azzá válik, alapvető áttörés várható az otthonok üzemeltetésében. Még csak gazdagnak sem kell ahhoz lenni, hogy a villamoson hazafelé tartva a mobiltelefonról az átlagemberek is rutinszerűen kapcsolják be a fűtést vagy a sütőt, hogy mire hazaér a család, meleg otthon és kész vacsora várja.
Aki a jövőbe lát, talán nem is érintőképernyős telefonon parancsokat pötyögő embereket lát hazafelé tartva, hanem az otthonukkal beszélgetőket, ugyanis a hangvezérlés egyre kedveltebb, ráadásul praktikus is, mert mindkét kéz szabadon marad, lehet közben autót vezetni is.
Gondolatolvasó gépek
A tökéletes ingatlanüzemeltetési rendszerben – bármilyen furcsán hangzik is – az ember számít a leginkább zavaró tényezőnek és a legdrágábbnak. Nem véletlenül iktatják ki azokat a lehetőségeket, amelyekkel az ember élhet. Ha az ablak nem nyitható, akkor nem nyitogatják. Ha szenzoros a csap, akkor a víz csak akkor folyik, ha van mire. Ha mozgásérzékelő szabályozza a világítást, akkor csak abban a helyiségben ég a lámpa, ahol bent tartózkodik valaki, és csak ott megy a tévé, ahol nézője is van. Akad már telefon is, amelyik képes érzékelni, hogy szegeződik-e rá tekintet, s ha nem, akkor kikapcsol a képernyője, hogy ne fogyassza fölöslegesen az energiát. A lapozásérzékelő funkció is kényelmi, nem mellesleg energiát megtakarító szolgáltatás.
A következő lépés mi más lehetne, mint az, hogy a kívánságainkat már ki sem kell mondanunk, a gépre rá sem kell néznünk, egyáltalán: meg sem kell mozdulnunk ahhoz, hogy ember és gép, például egy robotinas – mint amilyen Zuckerberg leendő „munkatársa" – képes legyen információt cserélni és kommunikálni egymással.
Elszörnyedni nem kell, mert miközben az internet intelligens változatáról, az elmenetről – gondolatokat, véleményt meg érzéseket alkotni és értelmezni képes platformról – is beszélnek már az ember és a mesterséges intelligencia jövőbeli kapcsolatában, a fejlesztés az ember kényelmét szolgálja. A kapcsolót meg bármikor le lehet csavarni.
Nyomtatott harapnivalók
A konyha is egyre okosabb lesz: az okosasztal ad tippeket, hogy mit főzzünk, miután felismeri a rá helyezett zöldséget, gyümölcsöt, húst vagy bármi mást. A hozzávalókat a látványkamraként üzemelő okoshűtőből vesszük majd ki, aminek ki sem kell nyitnunk az ajtaját, hogy tudjuk, mi van benne, ugyanis kijelzi a saját tartalmát, amiből majd az ételnyomtató készíthet ebédet. A 3D-s ételnyomtató a benne lévő alapanyagokat program szerint adagolva süti-főzi tetszés szerint, mert az is a programozáson múlik, hogy milyen formában ontja, pontosabban önti ki a kívánt menüt.
