– Azért negyven év tapasztalata sok megoldási technikát megváltoztathat egy ember életében...
– Hogy ugyanazt mennyivel csinálnám másként negyven évvel öregebben? Részben jobban, részben rosszabbul. Biztosan óvatosabb lennék, hiszen a fiatalabbak bátorsága részben a dolgok nem tudásából is fakad.De az, hogy kis ország vagyunk kis piaccal, ma is érvényes. Ha pedig egy tömegtermelésen keresztül megvalósuló dolgot szeretnénk felfuttatni, akkor olyan helyre kell menni, ahol ez a tömegtermelés működik, lehetősége és piaca van.
– Gondolta volna, hogy a találmányának ekkora sikere lesz?
– Nekem nincs ekkora fantáziám. De ilyesmit elképzelni sem lehet, mert az valamiféle csodavárás. Csodák ugyan bekövetkezhetnek, de nem tehetjük ezektől függővé az életünket. Annak idején persze nem ennek reményében dolgoztam, hanem mert érdekelt, mert azt gondoltam, hogy amit létrehozok, annak értéke van. Nem vagyok rendkívüli ember, s általában úgy gondolkozom a világ dolgairól, hogy ha valami tetszik nekem, örömet okoz, akkor másnak is. Egy nehéz matematika példa megoldása sokaknak jó érzést adhat. Ezt igazolták vissza a történtek, bár az pozitív meglepetés, hogy ez a játék, amelyet kezdetben éppen intellektuális tartalma miatt kísértek kételyek, mégis világsikerré vált.
– A matematikáról szóló ismeretterjesztő cikkeket is jóval többen olvassák, mint azt az átlagember gondolná…
– Nem szeretem, amikor a dolgok valódi ismerete, kipróbálása nélkül előre formálnak véleményt valamiről. Hasonló ez a kockaforgató versenyek győzteseinek fiúk felé billenő arányáról, ami szerintem szintén egy rossz prekoncepció következtében alakult így, és ha ezen sikerül változtatni, akkor ez a megoszlás is más lesz.
– A kocka sikere hogyan befolyásolta a pályáját és vitte egy irányba? Nem érzi úgy, hogy nem tudott sok minden mással úgy foglalkozni, ahogy adott esetben szerette volna?
– Egy idő után az ember megállapítja, hogy sajnos csak egy élete van. Ha több lenne, több mindent kipróbáltam volna, mint amennyire alkalmam volt.Nagyon érdekelt például a jog, ami szerintem elég közel van a matematikához, tiszta gondolkodást igényel, és ugyanúgy ütközési felület az elmélet és gyakorlat között, ahogy a geometriánál és a mérnöki tudományoknál is meg kell találni az elvek és a gyakorlat között a kapcsolatot. Ugyanakkor sok mindenre módom nyílt, amit a kocka nélkül nem tehettem volna. Kényszerpályáról nem beszélnék: a világgal együtt kell élni, nem ellene. A tényekkel nem megküzdeni kell, hanem változásokat kell létrehozni, amelyek új tényeket szülnek. Sok országnak és gondolkodó elmének is ezt tudnám tanácsolni.
– Hogyan tudta megőrizni évtizedek során a rendszerektől, politikai irányoktól, földrajzi helyektől való függetlenségét, szabadságát?
– Azt hiszem, hogy ez mindenkinek járna. Én voltaképp a nyelvvel is szívesen foglalkoznék egy másik életemben. A szavak és jelentésük között ugyanis roppant érdekes a kapcsolat. Itt van például a szabadság és a függetlenség. Lehet-e például ezeket szinonimaként használni? Én a függetlenséget jobban kedvelem, és ez alatt a döntések szabadságát értem, akkor is, ha tudom, hogy ez a végletekig nem létezik. Nem lehetünk függetlenek mindentől, ahogy önmagunktól sem tudunk függetlenedni. Ha valaki önmagától akar megszabadulni, annak nagyon sötét a vége. Mindig befolyásol minket valami, s nagyon fontos, hogy ezt át tudjuk látni. Ha megértem, hogy valami hogy működik, akkor tudom csak működtetni. E nélkül hályogkovács módra tevékenykedünk, s jóllehet így is lehet sikereket elérni, de én azt a fajta sikert tisztelem, ami a dolgok ismeretéből fakad. Ugyanakkor abban sem hiszek, hogy pusztán a környezetünk megváltoztatásával létrejöhetnek igazi változások. A problémáink bennünk vannak, nem a környezetünkben, ahol élünk. Az igazi gond, ha ezeket nem tudjuk kezelni. A nyelv használata pedig kulturális identitást és gondolkodást is jelent számomra, s a magyar rendkívül különleges nyelv.
"Én a mindennapi kreativitásban hiszek, nem a csodálatos művekben megtestesülő csúcsokban."
– Ahogy kevés Nobel-díjasnak sikerült újráznia, még egyszer felérnie valamilyen teljesítményével a tudomány csúcsaira, úgy a kocka sikerét sem sikerült felülmúlnia. Nem bántja?
– Ezt természetesnek vélem. Mindaz, amit ez a tárgy kiváltott, e hatás jellege, karak tere, a korral és az emberi nem gondolkodásával való összefüggései olyan ritka összhangzattant alkotnak, hogy nagyon kicsi a valószínűsége egy ilyen eset megismétlődésének egy ember élete során.Már a kezdetekben is furcsállottam és azóta is csodálkozom azon, hogy miért nem született meg korábban, hiszen semmi akadálya nem lett volna.
– Ez azért nagyon sok felfedezéssel így van.
– Számos esetben a dolgok viszont egymásból következnek, összefüggenek és egymásra épülnek. Az, amire ez a játék épül, már az ókori görögöknél, a rómaiaknál és a reneszánsz idejében is megvolt, nem kellett tehát hozzá semmi újat feltalálni, a kocka értéke talán a társadalmi viszonyok eltérő voltában rejlik. Ilyen sikerekre, ezek gyors elterjesztésére csak a mai világ képes. A kocka a nyolcvanas években viszonylag rövid idő alatt lokálisan, néhány országban rendkívül sikeressé vált. A globális elterjedést, azt, hogy nem lehet olyan helyre elmenni, ahová nem jutott volna el, és hogy legalább egymilliárd ember kezében megfordult, az azóta megtapasztalt globalizációnak és a kockával körülbelül egyidős internetnek is köszönhetjük. Amikor az évfordulón a Google felrakta a keresőoldalára, a logó helyére a Goodle Doodle-ba, egy nap alatt 250-300 millió ember játszott vele.
– Hogy áll a nevezetes kocka formájú múzeum ügye? A 40. évfordulón a budapesti Rubik-központ létrehozására kinevezett kormánybiztos Amerikában 2017-ről beszélt…
– Remélem, nem áll, hanem mozdul valamit, méghozzá előre, de hogy mikor és hogy miképpen sikerül a végére érni, nem tudom. Majd meglátjuk. Szerintem, ahogy a jó dolgokhoz idő kell, ezt sem lenne jó elkapkodni. Ha maradandót akarunk alkotni, akkor megfontoltan kell cselekedni. Nincs miről lekésni.
– Hogyan ítéli meg az innováció helyzetét, lehetőségét a mai Magyarországon?
– Nem szabad összetéveszteni az innovációt a kreativitással. Az előbbi egy társadalmi cselekvés, és mint olyannak, társadalmi háttér kell, aminek gazdasági és intellektuális összetevői vannak. Én a mindennapi kreativitásban hiszek, nem a csodálatos művekben megtestesülő csúcsokban. Ezek a mikrokreativitások aztán egyszer összeadódnak egy hatékony társadalommá, amire valójában szükségünk van. Itt aztán már az innováció csúcsai is megszülethetnek.
– A jelentős alkotóknak vannak követőik, a tekintélyes kutatók tanítványai tudományos iskolákat képeznek. Hogy érzi, a Rubik-életműnek van-e akár személyekben megjelenő folytatása?
– Kimeríthetetlenül széles körű a kocka hatása, amiről az internet nagyon gazdag anyagot kínál. Mind a dizájn, mind a divat, mind az építészet, sőt a képzőművészet területén lehet találni a világon olyan alkotókat, akiket ez a tárgy inspirált. Amit iskolának mond, az zömmel stílusjegyekben jelentkezik, nem tartalomban. Nem törekszem arra, hogy követőket toborozzak. Különben is azt hiszem, ez a tárgy leginkább az 5 és 12 év közötti életkorban hat a gyermekekre. Megmutatja, milyen érdekes dolgok vannak a világban, és még milyen érdekesekre lehet rátalálni. Ennél meg nem is vágyom semmi többre.
Felépül a Rubik múzeum
A kormány feltett szándéka, hogy a Rubik múzeum még ebben a kormányzati ciklusban megépüljön. A szakmai koncepció már elkészült, de a belbecs mellett a külcsín is fontos. A magyar szellem csúcsteljesítményeit bemutató interaktív múzeumnak a kormányzati elképzelések szerint egy ikonikus, a Rubik-kocka által ihletett épület adna helyet. A fővárosi nagyberuházások kormánybiztosi hivatalának tájékoztatása szerint már megkezdődtek az előzetes tárgyalások a legnagyobb építészirodákkal. A tervezőt nemzetközi tervpályázaton választják ki. A korábban közzétett képek csak illusztrációknak tekinthetők, a kiíró nem kívánja megkötni a tervezők fantáziáját.
A Rubik-központ több lenne egyszerű múzeumnál. Az épületben oktatóbázis és élményház is helyet kapna, amelyet kifejezetten a gyermekek és a fiatalok igényeire szabnának, teret adva osztálykirándulásnak, tanítási órának, szakkörnek és előadásnak. A 30 ezer négyzetméteres kiállítóközpontot Budapesten, a Rákóczi híd (Lágymányosi híd) budai hídfőjénél, a Nemzeti Színházzal szemközt építenék fel. A terület a magyar állam tulajdonában, de az ELTE vagyonkezelésében áll. Az egyetemnek ugyan nem volt a területre saját fejlesztési elképzelése, de néhány feltételt azért szabott a lemondás fejében. Első körben Újbuda önkormányzata sem támasztott akadályt, a projekt mégis elakadt. A két éve aláírt szándéknyilakozat szerint az idén tették volna le az épület alapkövét, de jó, ha az építészeti pályázatot kiírják ebben az évben. Ennek lebonyolítása várhatóan egy évet vesz majd igénybe. Ezt követi a kivitelezői tender, majd annak lezárása után kezdődhet a megvalósítás.
A kivitelezés körülbelül másfél-két évig tarthat. Bár a csúszás okaként többen egy új helyszín kiválasztását jelölték meg, a kormánybiztosi hivatal szerint a kormány egy tagja se jelentett be változtatást. Így a múzeum az eredeti elképzelések szerint 2017–2018-ban megnyithat – jelentette ki Fürjes Balázs az amerikai Rubik-kiállítás megnyitóján. A kiállítóközpont megvalósulását nagy létszámú tanácsadó testület segíti. A „kocka-körben” a feltaláló Rubik Ernő, az ötlegazda Radnai Péter, illetve Fürjes mellett többek között Lackfi János költő, Gerendai Károly fesztiválszervező, Baán László múzeumigazgató, Fellegi Tamás volt miniszter, Mérő László matematikus, illetve az amerikai vándorkiállítás szervezői is részt vesznek. Mint ismeretes, a múzeum ötlete Radnai Péter újságíró fejéből pattant ki 2009-ben. Rubik Ernő és Orbán Viktor 2012-ben írta alá a szándéknyilatkozatot. Évi hatszázezer–egymillió látogatóra számítanak, ám a beruházás költségvetése egyelőre nem ismert.
(Szalai Anna)
