A 45 éves oceanográfus és csapata Misszió–31 nevű tudományos programjában a klímaváltozás tengerek élővilágára gyakorolt hatásainak tanulmányozása mellett a víz alatti bezártság tapasztalatait is vizsgálják majd. Amiben az unoka újat hoz: az expedíció minden napja élőben követhető lesz a mission-31.com honlapon, Fabien Cousteau Skype-on keresztül beszélget majd diákokkal a világ minden részéből, valamint háromdimenziós dokumentumfilmet is készít. Ezeket nagyapja csak szerette volna megvalósítani, az akkori technológia még nem volt alkalmas erre.
Rengeteg mindenre azonban igen, melyek közül Jaques-Yves Cousteau sokszor teljesen új dolgot hozott létre. Ilyen volt a negyvenes években fejlesztett búvár-légzőkészüléke, mely a ma is használt felszerelések közvetlen elődje. Az Emile Gagnan mérnökkel közösen létrehozott sűrített levegős készülék, vagy ahogy akkor hívták, „vízi tüdő” révén 60 méterre is lemerült, ami akkor rekordnak számított. Cousteau eközben saját magán végzett oxigénmérgezéses és nitrogénnarkózisos kísérleteivel igyekezett meghatározni a biztonságos merülés határát is.
Később Denise Mollard mérnök segítségével merülő csészealjat hozott létre, mely az első, kifejezetten kutatási céllal készült víz alatti jármű volt. Ezzel 1959-től kezdve 350 méter mélyre jutott,majd a továbbfejlesztett változat elérte a félezer métert. Híres hajója, a Calypso voltaképpen egy kiszuperált második világháborús aknaszedő volt, melyet Cousteau 1950-ben alakíttatott át kutatási célra.
A kalandos életű francia 1957-től a híres monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatója lett, ahonnan csak 1988-ban távozott. Tulajdonképpen a hadseregtől való 1949-es leszerelésétől kizárólag a tengerkutatásnak szentelte életét, s erről – a média hatalmát felismerve – filmek és könyvek sokaságát készítette, melyekkel világhírűvé vált, sőt a híres könyvéből készült, A csend világa című filmjét 1956-ban Cannes-ban fődíjjal, Arany Pálmával jutalmazták, az Aranyhal című alkotásáért pedig 1959-ben Oscar-díjat kapott.
|
Fabien a világhírű nagypapa nyakában
Anna-Marie Cousteau |
A díjak és elismerések egész életét végigkísérték. Az ENSZ már 1977-ben Környezetvédelmi Díjjal jutalmazta, Ronald Reagantől 1985-ben megkapta a Szabadság Elnöki Érdemrendet, s a Francia Akadémia 1988-ban választotta tagjai közé. A francia becsületrenddel is kitüntetett Kapitányt a helyi környezetvédők 1981-ben még köztársasági elnöknek is jelölni akarták. A sikerek mellett tragédiák is beárnyékolták életét. Második fia motorcsónak-baleset áldozata lett, egy antarktiszi filmezésnél vulkánkitörésben vesztette el másodkapitányát, felesége rákban hunyt el, s fia ezután tudta meg, hogy két féltestvére is van egy Air France-os stewardesstől, akit apja egy évvel az anyja halála után, 1991-ben feleségül is vett.
A Calypso 1996-ban, a szingapúri kikötőben egy úszó csónakházzal való ütközés következtében elsüllyedt, és bár Cousteau még kiemeltette és hazavontatta, már nem tudott újra vízre szállni vele, a Kapitány 1997-ben egy szívrohammal a túlvilági vizekre evezett.
