A magyar válogatott szálláshelyétől Toulouse-ig „csak" 542 kilométert kellett megtenni, viszont a Terre Blanche–Lille disztancia nagyjából annyi, mint a Fribourg–Toulouse távolság. Minden magyar labdarúgó, aki vasárnap az itteni stadion gyepszőnyegére lépett, azt kívánta, bár csak utazhatna Észak-Franciaországba is... A honfitárs szurkolók ugyanezt óhajtották, ám ők a játékosoknál nehezebben jutottak el az arénába, mert roppant szigorú átvizsgálás zajlott; akinek a táskájában borotvahab vagy arcszesz volt, az másnap vásárolhatott új kollekciót – hacsak nem akart szőrös maradni, akár a komondor –, mivel a régit menthetetlenül elvették tőle. Ez azonban kisebb megpróbáltatásnak minősült a mindjárt a település határában megkezdődő ellenőrzéshez képest, mert a csendőrség alapossága – noha a francia karhatalom jobban igyekezett kerülni az összeütközéseket, mint a belga futballisták a magyarok elleni találkozón – a tízes skálán éppen tízes volt.
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
A rendezőké szintén. A stadionban már vasárnap délután fél hatkor felhangzott a magyar és a belga himnusz, mivel a törzskar főpróbát tartott este kilencre. A Belga Futball Unió kevésbé volt gondos 2014 júniusa és 2015 decembere között, mert – a most nyilvánosságra hozott adatok szerint – 4,6 millió eurós veszteséget produkált. Igaz, a válogatott bevételei 4,8 millióval múlták felül a kiadásokat, ám az összmérleget ez sem tudta akár csak nullszaldóssá tenni. Marc Wilmots szövetségi kapitány statisztikája jóval kedvezőbben alakult: a válogatottat ezúttal ötvenedszer dirigáló szakvezető a korábbi negyvenkilenc találkozón 33 győzelmet, valamint 8-8 döntetlent és vereséget számlált.
Ám a magyarok nem törődtek az ünnepi alkalommal: el akarták rontani a jubileumot...
Csak hát jöttek a vörös ördögök. Lőtt és rövid passzokkal, gyorsan és kombinatívan. Hazard labdája balról még keresztbe ment a kapu előtt, ám De Bruyne már megtalálta Romelu Lukakut, és Királynak látszólag kiszolgáltatott helyzetben kellett védenie. Majd a tizenegyedik percben De Bruyne balról középre küldött szabadrúgására Romelu Lukaku és Alderweireld mozdult, s a csatár mögött érkező hátvéd tíz méterről nagy gólt fejelt a léc alá (0-1).
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Négy perccel később megint fel kellett sóhajtani, hogy ó, Romelu, mért vagy te Romelu, mert Lukaku nagyszerű tempóban szöktette De Bruyne-t, aki ziccerhelyzetből lőhetett, de Király lábbal mentett. A másik oldalon Courtois már korántsem remekelt: egy hazaadás után váratlanul elcsúszott, és ha a labda kapura megy, akkor egyenlít a magyar csapat, de csak szögletrúgás következett...
Húsz perc elteltével valamelyest enyhült a belga nyomás, ám nagyon kellett figyelni, mert a visszahúzódó ellenfél hallatlan sebességgel játszotta át a pályát. A huszonötödik percben például Meunier indította Mertenst, aki egészen a magyar kapu közelébe vezette a labdát, majd – miközben a nemegyszer követhetetlenül cikázó Hazard-hoz akart passzolni – Királynak ajándékozta azt. A harminckettedik percben megint belga kontra következett, s egyedül Lukakun múlt, hogy mellélövéssel, nem pedig góllal zárult az újabb ördögi akció. Három perccel később végképp a szerencse mentette meg a magyar csapatot: De Bruyne húszméteres szabadrúgása a felső lécről vágódott ki.
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Aztán a harminckilencedik percben Lovrencsics meglepte a belgákat, mert huszonöt méterről hirtelen rászúrta a labdát, és nem is sokkal lőtt fölé. Dzsudzsák még kevesebbel „pörkölt" húszról mellé, de ez semmi sem volt ahhoz képest, hogy az ellentámadás végén Mertens két tökéletes lehetőség közül egyet sem váltott gólra: előbb Király védett szemtől szembe szituációban, majd Witsel passzát az apró belga rontópál addig simítgatta az ötös közelében, amíg Lang közbelépett.
Nem kétséges: a szünetben örülhettünk, amiért csak egy góllal vezetett a vetélytárs...
A második szakasz sem kezdődött jobban: Hazard mindjárt az első támadás során nagyon megforgatta Langot, majd kitűnően lőtt, de Király még ragyogóbb mozdulattal kiütötte a jobb felső sarokba tartó labdát. Ám nem sokkal ez után végre kijátszott magyar akciót láttunk: Elek tette lyukra Szalait, aki tíz méterről, oldalról a „rövid" sarok mellé küldte a labdát. Az ötvennegyedik percben pedig már úgy tetszett, egalizálnak honfitársaink, de a Dzsudzsák beívelésére érkező Szalai közeli fejese Vermaelen válláról a kapu mellé pattant.
|
| Fotó: Hegedüs Gábor / Népszabadság |
Tíz perc alatt több csábító alkalma nyílt a magyar együttesnek a gólszerzésre, mint a teljes első játékrészben. Ezzel együtt változatlanul a belgák irányítottak, de amilyen tetszetősen futballoztak, olyan kevéssé voltak hatékonyak. A technikai és gyorsasági különbséget tapasztalva a magyar tábor azt kiáltozta hazánk fiainak: „harcoljatok!", és a küzdéssel nem is volt baj: Pintér megpattanó lövése és Juhász labdája is majdnem bement (előbb Courtois bokszolt, majd csak nézett, de jól szurkolt...)
Majd a hetvennyolcadik percben minden eldőlt: Hazard újabb pazar cselt mutatott be, aztán gólpasszt adott a két perccel korábban beküldött Batshuayinak, aki az ötösről a bal sarokba továbbított (2-0). Végül Hazard, a mezőny kiemelkedően legjobb embere megkoronázta teljesítményét: remek szóló végén nagy gólt lőtt a bal sarokba (3-0), sőt Carrasco is a kapuba talált. (4-0).
A klasszissal jobb belgák simán nyertek, de a magyar csapat sem maradt alul, mert ezen az Európa-bajnokságon már nem veszíthetett.
BELGIUM–MAGYARORSZÁG 4-0 (1-0)
Nyolcaddöntő, Toulouse, 30 864 néző.
Jv.: Mazsics (szerb).
Belgium: Courtois – Meunier, Alderweireld, Vermaelen, Vertonghen – Mertens (Carrasco, 70.), Nainggolan, De Bruyne, Witsel, Hazard (Fellaini, 81.) – Romelu Lukaku (Batshuayi, 76.).
Magyarország: Király – Lang, Juhász (Böde, 82.), Guzmics, Kádár – Dzsudzsák, Nagy, Gera (Elek, 46.), Pintér (Nikolics, 75.), Lovrencsics – Szalai.
Gól: Alderweireld (11.), Batshuayi (78.), Hazard (80.), Carrasco (91.)
